Vetés és Aratás, 1994 (32. évfolyam, 3. szám)

1994 / 3. szám

Egy államelnök imádkozik 1993. április 27-én tragikus baleset történt: egy Szenegál felé tartó repülőgép lezuhant. Fedélzetén tartózkodott Zambia válogatott labdarúgó-csapata, amely a világbajnoksági minősítő játékra igyeke­zett. Valamennyien meghaltak. A temetés állami szertartásán Zambia köztársasági elnöke, F. Chiluba a következő imádságot mondta (kivonat): "Abrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, mind­azok Istene, akik félik a Te nevedet, hozzád kiál­tunk ezen a reggelen. Tudjuk, hogy senki nem teszi önmagát királlyá. Nincs senki, aki elnöknek szüle­tett volna. Egyedül Te vagy, aki királlyá teszel, és aki megdöntesz királyokat. Dicsőség legyen a Te nevednek. Urunk, hittel és bizalommal hajiunk meg előtted, hiszen átutazók vagyunk. Mezítelenül jöttünk e vi­lágra, és mezítelenül fogunk eltávozni. Dicsőség a Te szent nevednek. Semmit sem fogunk magunkkal vinni. Ezek a fiatalemberek, a mi testvéreink, akik meghaltak nem tudták, nem tudhatták, hogy ilyen sorsuk lesz. Nem vétkeztek többet, mint mi. Nem tudjuk mi sem, mikor következik el életünk vége. Kérünk Téged, tekints kedvesen gyermekeidre, erre az országra. Kétség tört ránk, feldúltak vagyunk. De Te itt vagy közelünkben, angyalaid védőn kö­rülvesznek minket. Arra a békére vágyunk, Urunk, amely Tőled való, nem arra, amit a világ adhat, hanem amely minden értelmet felülhalad. Ó, Úr Jézus, neked szentelem ezt a nemzetet, mint keresztyén országot. Légy fal körülötte a Sátán el­len. Te legyőzted a Sátánt a Golgotán. A Golgota békét hozott nekünk. A Te békességedet akarjuk élvezni ebben az országban. Mennyei Atyám, neked szentelem a kormányt. Légy a miniszterekkel, hogy megtudják: nem saját ere­jükből lettek miniszterek. Nem intelligenciájuk mi­att kerültek erre a posztra. Azért állnak itt, mivel feladatot adtál nekünk, hogy akaratodat gyer­mekeid között megcselekedjük. Csak követeid va­gyunk, Te vagy a királya és Ura ennek az ország­nak. Atyánk, átadjuk neked mindenünket, amink van. Hozzád könyörgök, aki ide állítottál engem, holott bőven vannak férfiak, akik nálam sokkal jobbak. Azért állítottál ide, hogy nevedet hirdessem. (F. Chiluba elnöknek itt meg kellett szakítania imádságát, mert zokogás rázta, és sírt az egész nyilvánosság előtt.) Atyám, ígérem neked itt, embereid jelenlétében, megfogadom az egész nemzet előtt, hogy továbbra is a Te nevedet fogom hirdetni, hogy felmagasztal­juk nevedet, és soha nem adunk helyet az igazság­talanságnak. Tudom, ó Uram, hogy az ilyen súlyos vezetéseid nem mai keletűek. Volt egy ember, Jób­­nak hívták, aki bízott benned, s egy napon mégis elvesztette mind a tíz gyermekét, összes jószágát, mindenét, amije volt. És ennek ellenére bízott ben­ned. E sötét pillanat dacára mi is bízunk benned. Én kérem ezt a nemzetet, hogy velem együtt vallja: 'Te vafry, Istenünk, az uralkodója ennek az ország­nak'. Amen!" Michael Pflaum misszionárius (Zambia) körleveléből Élet és Világosság 1994/2 "Tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezé­­seket és hálaadásokat minden emberért, a királyo­kért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisz­tességben." ITimóteus 2,1-2 * Négyszemközt "Kérjetek, és adatik néktek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik néktek!" (Máté 7,7) Jézus Krisztus világosabban nem is fogalmazhatta volna meg ezt a meghívást. Aki még azon töri a fe­jét, hogy imájának van-e értelme, itt egyértelmű felszólítást kap az imádkozásra. Általában nehezünkre esik egyszerre két emberre figyelni. Ha négy gyerek egyszerre kezd beszélni az asztalnál, az apa rájuk szól, hogy tartsák be a sorrendet. Isten még akkor is meg tudja hallgatni az embereket, ha mind egyszerre kezd beszélni hozzá. A kérni, keresni, zörgetni vagy kopogtatni szavak az imádkozás komolyságát szemléltetik. A kopogtatás a tiszteletet is kifejezésre juttatja. Bi­zonyos értelemben várok, amíg Isten engedélyt ad a belépésre. Jézus megadja nekünk a tiszteletet: kopogtat. "Ha valaki hallja a hangomat és meg­nyitja az ajtót, ahhoz bemegyek..." Jézusnak az emberek nem ígérték meg, hogy kopogtatására megnyitják az ajtót. A legnagyobb Úrtól azonban ígéretet kaptunk: "Ha valaki zörget, annak megnyi­tom az ajtót." Vajon nem kellene-e habozás nélkül elfogadnunk e lehetőséget? Világosan kell látnunk: Az a legna­gyobb imameghallgatás, hogy Jézus érdeméért Is­tenhez mehetünk! Alfréd Gajan vetés és aratás 32 /3. 1994 66

Next

/
Thumbnails
Contents