Vetés és Aratás, 1993 (31. évfolyam, 3. szám)
1993 / 3. szám
A J. Silva féle „AGYKONTROLL” vázlatos ismertetése keresztyén szemmel Korunkra nem csak a vallási alapokon nyugvó mozgalmak jellemzőek, hanem egyre jobban elburjánzanak a nem vallásos alapon álló lelki, öngyógyító, önmegváltó mozgalmak, amelyek többnyire a modern pszichológia által a keleti misztikából merített meditációs módszereken alapulnak. Ezekre is ráillik a „korunk szektái” megjelölés, mert pszeudo-vallási jellegükkel az igazi hit és Istennel való kapcsolat helyébe kívánnak lépni kimondatlanul is. Ezek azt ígérik, hogy álmaink valóra válnak és „múlékony életünk isteneivé válunk”. Csoda-e, ha az elfásult modern ember mohón kap ezek után? E szekták sorában igen jelentős a Silva féle Agykontroll Mozgalom, amely csupán néhány évtizede indult, és már több mint ötmillió tagot számlál szerte a világon. Hazánkban is óriási népszerűségre tett szert, különösen az ifjúság körében, amit jól tükröz az, hogy a méretéhez képest borsos árú könyvet pillanatok alatt elkapkodják, s jelenleg is állandó hiánycikknek számít. A könyv címe: Jósé Silva és Philip Miele: Agykontroll Silva módszerével (Életünk megváltoztatásának döbbenetes módja). Budapest, 1989. Copyright: Jósé Silva, 1977. Texas. 1. A mozgalom elindítója: Jósé Silva, 1914-ben született a Texas állambeli Larodóban. Apját korán elvesztette, és ezért 6 éves korától kezdve kenyérkeresővé kellett lennie. Kitanulta végül is a rádióműszerész szakmát, és sok küzdelem után hatalmas vállalatot alapított. Ez adott anyagi alapot annak a 20 éves kutatásnak, amelynek során kifejlesztette módszerét. Freud, Jung és Adler írásait kezdte tanulmányozni. Először 1944- ben kezdte meg parapszichológiái kutatásait teljesen autodidakta módon. Lényegében saját gyermekei intelligencia-hányadosát szerette volna megnövelni valamilyen módon, tehát először rajtuk kísérletezett, nem is eredménytelenül. Lehet-e hipnózissal fokozni egy ember tanulási képességét? Ez volt akkoriban a fő kérdése, s ezért egyre jobban elmélyült a hipnózis tanulmányozásában. Gyermekeit kezdte hipnotizálni (nem törődve azzal, hogy az milyen romboló hatású lehet azok lelki életére). Rájött, hogy így lehet csökkenteni az agy „elektromos ellenállását”. Azt is megfigyelte, hogy az agy akkor energikusabb, amikor kevésbé aktív. Ilyenkor több információt fogad be és tárol. De hogyan tartsa az agyat ébren ebben az állapotban? Ez volt a fő problémája, ami azonban nem látszott megoldhatónak. Ezért elvetette végül is a hipnózist, és meditációs módszerekkel kezdett kísérletezni. Felmerült sokakban a gondolat, amikor kísérleteit látták: „Jobb nem piszkálni egy olyan világot, amit talán magasabb hatalmak védenek.” Mégis nagyobb volt a kíváncsiságuk, és elkezdték gyermekeiket Silvához küldeni, hogy ezekkel is foglalkozzon. így közel negyven gyermekkel kísérletezett kb. 10 évig, amelynek során módszerét teljesen kialakította. Azután felnőttekkel kezdett el foglalkozni, és egyre szélesebb körben terjedt el módszere. Amikor valaki hálálkodott neki, hogy mennyit segített neki mindez, mennyire megváltoztatta életét, Jósé mosolya eltűnt, és így válaszolt: Nem, nem én tettem. Te tetted, a te agyad! 2. Mit ígér ez a módszer és ez a mozgalom? ígéretei igen csábítóak: Felébreszti az ember agyának azokat a szunnyadó képességeit, amelyeket többségünk soha nem használ. Bárki megtanulhatja, hogy miként emlékezhessen látszólag elfelejtett dolgokra, befolyásolhassa a fájdalmat és gyorsítsa a gyógyulást, hogyan hagyjon el rossz szokásokat, és arra is elsegít, hogy hatodik érzékünk mindennapi életünk részévé váljék. Emellett nemcsak magunk, de mások meggyógyítására is képessé tesz! Mindezzel egy boldog „békeérzés” is együttjár, ami azon alapul, hogy sokkal inkább képesek vagyunk életünket irányítani, mint azt valaha is elképzeltük! Azonban, hogy ezt elérhessük, valami különleges állapotba kell kerülnünk. 3. A „szintre jutás” (transzbaesés) módszer. Ezt úgy fogalmazzuk, hogy egy „meditációs lelkiállapot” elérése a cél. - Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a szerzők igyekeznek kerülni a „transz” kifejezést (ami csak a könyv vége felé fordul elő néhányszor) nyilvánvalóan azért, hogy kerüljék a látszatát is a spiritizmussal való rokonságnak. Ez azonban valamilyen fokon nyilvánvalóan megvan. Visszatérve az említett „szintre jutásra”, a könyv azt írja erről, hogy az egy olyan mélyen ellazult állapot (itt látszik a rokonság a „relaxációs” technikákkal), ami az álomnál is mélyebb, ugyanakkor különleges tudatossággal is jár. „Valójában egy megváltozott tudatállapot ez, amit szinte minden meditációs tan alkalmaz- írja-, s ami az intenzív imádságban is előfordul.” Ez utóbbi azonban minden hasonlósága ellenére hamis azonosítás! Az ember nem esik transzba, amikor imádkozik. Vagy ha mégis, ott komoly kérdőjelek merülnek fel... HOGY MERTEM? Hogy mertem én magamban bízni: gyökértelen porszem a szélben, ég-föld közé kiszédült pára, fények közé hanyatló árnyék, ellobanó lángocska - ember? F. L. vetés és aratás 31/3.1993 92
