Vetés és Aratás, 1993 (31. évfolyam, 3. szám)
1993 / 3. szám
Egyedül Jézus Krisztus üdvözít Mit mond a Szentírás a különböző vallásokról? Korunk vallásait kissé leegyszerűsítve három csoportba sorolhatjuk: 1. a törzsi vallások (animizmus) és a politeizmus (többistenhit), pl. a hinduizmus, 2. a monoteista vallások (a személyes Istenbe vetett hit): a zsidó vallás és a keresztyénség, 3. a keresztyénség után keletkezett vallások. 1. A törzsi (animista) vallások és a politeizmus eredete Isten őskijelentésére vezethető vissza, amelyet az egész emberiség (lMóz 1-11) megkapott. Isten engedte, hogy "saját útjukat játják" (Csel 14,16), ugyanakkor rájuk is ítélet vár (Róm 1, 18-25). Isten többé nem jelenti ki magát nekik! 2. Izráel egyistenhite Isten Abrahámnak adott kijelentésével kezdődik (lMóz 12, 1-3). Izráel azonban éppen itt bukott el újra és újra - amikor megszegte az első parancsolatot - egészen a babiloni fogságig. Az azóta eltelt 2500 év alatt a zsidók többé-kevésbé hűek maradtak Jahvéba, az egy Istenbe vetett hitükhöz. 3 ./További jelenségnek tekinthetők a keresztyénség után létrejött vallások, amelyek szinkretista jellegűek (sokat átvettek más vallások tanításaiból és gyakorlatából). Ezek közé tartozik az iszlám is, amely bizonyíthatóan sok kijelentést és tanítást vett át az Ó- és Újszövetségből, valamint a régi arab törzsi vallásból (például a mekkai Kába kő). Ezekben a keresztyénség után keletkezett vallásokban ugyan sok utalást találunk az Úr Jézusra és életére (például a bahai vallásnál és az antropozófusoknál), tagadják azonban az üdvtörténet központi igazságait, nevezetesen Jézus Krisztus kereszthalálát és feltámadását, vagyis kétségbe vonják istenségét. Mi azonban Isten Igéjének kijelentése alapján továbbra is valljuk: Nincsen senkiben másban üdvösség, csak Jézus Krisztuban. Daniel Herrn Ne hirdessünk más Jézust! Nem újdonság, hogy manapság "más Jézust" is hirdetnek. A gyülekezetnek minden időben komoly próbája volt "a más evangélium" (2Kor 11,4). Ma ez az új szellemi öntudat evangéliuma, amely Jézusról többek között új, "felszabaditó" képeket is elénk állít. A kereszt és a véráldozat gondolata minden idők humanista tudatának botránykő volt. Ezért hallgatják el, hagyják ki azt. Pál a "kereszt botrányáról" (Gál 5,11) beszél, sőt azokról, akik "Krisztus keresztjének ellenségei" (Fii 3,18). Ezek lehetnek vallásos emberek, akik magas etikai szintet képviselnek, emberbaráti elvek szerint és erőszaktól mentesen akarnak élni, akik példamutatóan viselkednek másokkal szemben, nem ismerik el azonban, hogy Isten ellen lázadnak. Olyan Jézust teremtettek maguknak, amely nem a Biblia Krisztusa. Az új tudat jézusa nem "Isten Krisztusa”. A "Krisztus" címet csak az egyház aggatta rá. Nem beszélnek már Jézusról, Isten Fiáról, aki elhagyta az Atya dicsőségét, hogy élete odaáldozásával megváltson minket. Az új tudat előtt teljesen rejtve marad a legnagyobb titok: "Isten megjelent testben" (lTim 3,16). Mivel nem ismeri el Jézust testben megjelent Krisztusnak, antikrisztusinak kell tekintenünk (ÍJn 4, 2-3). Horst A fflerbach * A testet öltött igazság Jézusnak ebben a kijelentésében: "Én vagyok az igazság", teljesen új dologgal állunk szemben, amely alapvetően különbözik minden más vallástól. Hiszen az Úr Jézus nem csak azt állítja, hogy "az igazságot hirdetem, mint a próféták", "kifejtem az igazságot, mint a tanítók", "az igazságot képviselem, mint a mártírok", vagy "az igazságot adom tovább, mint a guruk". Nem, Jézus azt állítja, hogy "én vagyok az igazság", azaz én magam vagyok az igazság. A két lábon járó "igazság" áll előttetek. A legtöbb vallásban elválasztható egymástól a személy és az ügy. Amikor például Mohamed próféta meghalt, testét eltemették kedvenc felesége sátrában, senkinek sem jutott eszébe, hogy Mohamed feltámadásáról beszéljen. Nem is volt rá szükség, hiszen mindaz, amiért Mohamed fontos volt, átöröklődött az ügyre: A szent könyv, a Korán, a próféta mondásait mint Allah kijelentett akaratát foglalta össze. Mohamed nyugodtan meghalhatott. Helyét elfoglalta és teljes egészében pótolta a Korán. Mohamed csak a szikra volt, az ügy - az iszlám - nélküle is tovább élt. Jellemző a két vallásra: a keresztyének Jézusban hisznek, míg Mohamed követői csak ugyanazt hiszik, mint prófétájuk. A keresztyének Uruk nevéről nevezték el magukat - Krisztust követők - az iszlám hívei mozlimoknak vagy muzulmánoknak nevezik magukat, önmaguknak sohasem adnák a mohamedán nevet (ahogy mi tévesen nevezzük őket). Az iszlám vallásban a "szenteste" az az éjszaka, amikor Mohamed először olvashatta a mennyei őskoránt, vagyis az ihletettség éjszakája. Nekünk, keresztyéneknek a "szenteste" az az éjszaka, amikor Jézus megszületett erre a világra. Mohamed helyére a könyv lépett. Jézus Krisztusról azonban azt olvassuk, hogy "tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13,8). Buddhát Mohamedhez hasonlíthatjuk. Amikor halálos ágyán feküdt, tanítványai kétségbe esetten állták körül: "Mester, mi lesz velünk?" Buddha csak mosolygott: "Hiszen megismertétek a tanításomat. Rám többé nincs szükségetek". Ha Buddha meghal, tanítása tovább él. Jellemző a vallások világára, hogy amikor alapítója 67 vetés és aratás 31 /3.1993
