Vetés és Aratás, 1993 (31. évfolyam, 3. szám)
1993 / 3. szám
Bódás János Jézusnak higgy! Isten szeret... Ezt hirdették (s mióta!) kóbor szentek és prédikátorok, díszes főpapok, nagy aranykereszttel, s az ember mégis vakon tántorog, hinne, de nem tud... Pompa, rang, aranyfény, szép szó, dísz-kereszt, fényes ünnepélyek megváltó békét, mély szikla-nyugalmat nem adhattak az ember bús szívének, csak annak, aki nem emberre hallgat, de ama néma, megkínzott Alakra, aki keresztjét a vállán cipelte verejtékezve - s leroskadt alatta, ki nem keresztet tűzött ki díszül, hanem testét szegeztette fára, s azt önmagával díszítette fel, hogy vére legyen minden bűnök ára... Kétkedő szív, ki győztes hitre vágyói, Krisztusra hallgass, ki nemcsak beszélt, de úgy szeretett, hogy tűrt, szenvedett, és értünk adta drága életét. meghal, helyébe az elv (a könyv, a tanítás) lép, pótolja, sőt őt fölöslegessé is teszi. Jézus Krisztussal egészen más a helyzet. Az Úr az embereket magához kapcsolja: "Kövess engem. Én vagyok az élet". A keresztyén hit (legalábbis elsősorban) nem azt jelenti, hogy bizonyos kijelentéseket igaznak tartok, elfogadok egy tanítást. Keresztyén hitem Jézus Krisztus személyéhez kapcsol. "Kövess engem!" - hív az Úr. - Te vagy az én Uram - felelem. A jelszó: hit az Úr Jézusban = közösség Krisztussal. Ezért olyan fontos, hogyha Jézus a sírban maradt volna, mindennek vége lenne. Ha a keresztyén hit az Úr Jézus Krisztus személyéhez való kötődést jelenti, akkor az ügyet nem lehet elválasztani tőle és halála után nem folytatódhatna tovább. "Én vagyok az igazság" - tanítja Jézus, és ennek a mondatnak csak addig van értelme, ameddig Krisztus él. Ezért a keresztyénségben minden húsvéttól függ. Jézus Krisztus maga az ügy, vagyis az ügy és a személy egy és ugyanaz: "Én vagyok az!" Jézusban nem mindennapi jelenséggel állunk szemben, mivel О a megtestesült igazság. Sőt még ennél is továbbmegy és kijelenti: "Én vagyok az igazság" - itt a hangsúly az egyes számon van. Jézus nem csak az egyik, nem a legnagyobb, nem a legtetszetősebb, hanem az egyetlen, a kizárólagos igazság. Kire vonatkozik ez az igazság? Minden emberre, mindenkire, a világmindenségre! Ha egyszer valahol a csillagvilágban élőlényeket fedeznének fel, akkor is azt kellene mondani: Jézus szava -Én vagyok az igazság - rájuk is érvényes. Jézus igazsága egyetemes igazság. Meddig érvényes ez? Ameddig nem adódik valami újabb, jobb? Nem, ez a kijelentés azt jelenti: Én vagyok egyszer s mindenkorra, örökre. Nem is tudjuk igazán felmérni, kijelentése mennyi mindent foglal magába! Nélkülem kisiklik a logikus igazság és pontosság. Nélkülem elfajul a gondolkozásotok és az ismeretetek, félresiklik a kutatás és a tudomány! Az etikai igazság is semmivé lesz. Nélkülem egész életetek hazugság lesz: értékmérők és életcélok dőlnek romba, elmerültök a szexben és a pénzben, az alkoholizmusban és a kábítószerekben, belevesztek kiábrándult kicsinyességeitekbe. A filozófia - a lét és az élet értelmének kérdése - is ürességbe vezet: választhattok a szkepticizmus vagy a beteges ideológiák között. A vallás nélkülem démoni pusztulásba dönt: egyre teljed az okkultizmus és az őrület, a fanatizmus és a rajongás. Halljátok meg: Én vagyok az igazság, nélkülem csak a káosz marad. Nem is látjuk át az Úr kijelentésének óriási horderejét. Adva van egy ember, aki egy adott évszázadban, a föld egy bizonyos vidékén élt. A neve ismert, Jézusnak hívták, ami akkoriban tucatnév volt, tudjuk, honnan származott: Názáretből, egy teljesen jelentéktelen faluból. Ácsmester volt. Körülbelül 30 évet élt, majd a rómaiak kivégezték mint bűnözőt. És ez az ember azt állítja magáról, hogy "minden rajtam áll vagy bukik, az én személyemen. Én vagyok az Igazság".- "Jöjjetek énhozzám mindnyájan..." Siegfried Kettling Hősködés "Majd megmutatjuk! Csak akarni kell"- Ambíciónk egy percre sem pihen, eszközt kínál, friss önbizalmat ad, s döntésre kész a szabad akarat. De hősködésünk meddő, hasztalan, szabad akarat - csak a rosszra van. Feszülhet váltig ész, erő, ideg, önmagunkat sem válthatjuk mi meg, nem másokat. Ki mást ígér, hazug. Célhoz az ér csak, aki csődbe jut, ki minden vesztett hadállást fölad, ki térdre roskad a kereszt alatt és ott, a porban, új életre kel: kit ott - a porból - JÉZUS fölemel. F. L. vetés és aratás 31 /3.1993 68
