Vetés és Aratás, 1993 (31. évfolyam, 3. szám)
1993 / 3. szám
Tekintsetek a madarakra...! A kis pintyőke, példa az örvendező, gondtalan és Istenre hagyatkozó életre: Még Luther Márton is eltűnődött ennek a madárnak az Istenhez való ragaszkodásán, pedig tudvalevőleg kora egyik legnagyobb tudósa volt. Egyszer szégyenkezve levette kalapját, s így szólt a pintyőke madárhoz: "Kedves doktor uram! Megvallom, nem értek ahhoz a művészethez, amelyben te nagy vagy. Figyellek, hogy te éjszaka nyugodtan alszol, pihensz a fészkedben, s ha reggelre ébredsz, víg, jókedvű vagy. Egy ágacskára ülsz és énekelsz. Hálaadással magasztalod Istent, majd megkeresed és megtalálod élelmedet. Szégyellhetem magamat, hogy idős ember létemre nem teszem ugyanezt, pedig annyi okom lenne erre." Egy kis madár tehát nyugodtan alszik, gondok, fölösleges aggodalmak nem gyötrik, reggel ideje van az Isten dicsőítésére. Nem harácsol, sem nem nyugtalankodik, és mégis minden napra megvan az élelme. Okuljunk ebből mi is, és az apostol intését véssük szívünkbe: "Minden gondotokat reá vessétek, mert neki gondja van reátok" (1Pét 5,7). A hangya példa a szorgalmas, kitartó életre Kicsi állat és mégis nem kisebb embernek, mint Nagy Sándornak adott szép leckét, aki kis csapatával az ellenséges túlerő elől egy sziklavárba szorult. Már-már csüggedni kezdett, amikor megpillantott egy hangyát, amely önmagánál tízszer nagyobb terhet igyekezett fészkébe felcipelni. Korának legnagyobb vezére megfigyelte, hogy az apró állatka 71- szer esett vissza terhével, de újból megpróbálta és a 72. alkalommal sikerült terhét a hangyabolyba felhengerítenie.- Hogyhogy?! - kiáltott fel Nagy Sándor, ezen felbuzdulva egy oktalan állatka ilyen kitartásra képes és én, a férfi, elcsüggedjek? - kitört a várból - és győzött. Amikor először hallottam ezt a történetet, számomra is nagy tanítás volt és azóta is szívemben él az ezzel kapcsolatos Ige. "Eredj a hangyához te rest, nézd meg az ő útait és légy bölcs!" (Péld 6,6) Maradék nélkül Annyit ér életem, ami Tiéd benne. Annyi érték benne, amit mások nyernek. Annyi lesz maradó, mit leadtam néked. Magamnál ne tartsak semmit! Legyen a Tiéd az egész éltem. Maróthi Mihály A ló példa a vigyázásra, a tisztán maradásra Valaki megfigyelte, hogy a ló mennyire irtózik a szennyes víztócsától. Ahol kisebbet lát, kitér előle, kikerüli a mocskos vizet. Idegenkedik attól, ami elcsúfítja őt. Ahol pedig az utat teljes szélességben elborítja a víz, ott előbb megáll. Ekkor világosan meg lehet figyelni, milyen undorral lép bele a piszkos vízbe. Amikor meg fejét lehajtva megérzi a víz bűzét, sajátságos borzongó nyerítéssel fejezi ki utálatát. Az ember bizony sokszor vigyázatlanabb a lónál. Közömbösen belerohan, belegázol a bűn mocsarába. Isten minden korban küldi üzenetét az emberhez: "Mosódjatok, tisztuljatok meg! Távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek qonoszsáqátI” (Ezs 1,16) A szamár sem olyan oktalan, mint gyakran az ember a szennyel, sárral és piszokkal szemben, sőt példamutatóan megfontolt és makacsul tartózkodó. Ezt írta valaki róla: "Vezess egy szamarat a pocsolyába, hogy benne rekedjen. Majd meggyőződhetsz arról, hogy a szamár sem lesz olyan ostoba, hogy végigmenjen még egyszer azon az úton." Gyakran a csökönyösség, a tartózkodás sajnos az ellenkező oldalról figyelhető meg az embernél. A szent, a tiszta út a bölcsességre vivő és az egyetlen célba vezető: maga az életet adó Jézus Krisztus. Csak az "boldog, aki vigyáz és megőrzi a ruháját!" (Jel 16,15) A hermelinről is szép és kedves dolgok kerültek feljegyzésre. Úgy ismerik, mint amelynek csodálatos szép, hófehér bundája van. Azt mondják erről az embernél jóval kisebb és gyengébb állatról, hogy inkább a vadászok puskájával is képes szembenézni, minthogy a sárba menjen. Gyakran állunk választások előtt. Istennek tetszőek az olyan döntések, mint Sidrák, Misák, Abednégó és Dániel döntései (Dán 3. rész). Vagy mint amelyekkel a Zsid 11. részében a hit példaképeiről szóló felsorolásnál találkozunk, hogy "inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét. " A hattyúról Leonardo Da Vinci mondta: hófehér és makulátlan, s édesen dalol, ha meghal. így végződik dalban az élete. A Zsidókhoz írt levél 13,7- ben olvassuk: "...figyelmezvén életük végére!" Felettébb drágák és kívánatosak az Úrban meghaltak "hattyúdalszerű" utolsó magnyilatkozásai. Kálvin János például így készült a halálra: "Az Úr magához vesz engem. Bár szárnyaim lennének mint a galambnak, hogy az Úrhoz repülhessek!" Dr. Pintér Lajos 83 vetés és aratás 31/3.1993
