Vetés és Aratás, 1993 (31. évfolyam, 3. szám)
1993 / 3. szám
BIZONYSÁGTÉTEL Az Úrhoz kiáltottam, s Ó meghallgatott! 1989 nyarán született a végső elhatározás - akkor már szerető feleségemmel hogy elhagyom szülőföldemet. Ez egy régóta dédelgetett álom volt, s most egy megfeneklett, kudarcot vallott élet állt mögöttem. Hívott Nyugat csillogása, a világi javak csábítása. Gondoltam, itt tiszta lappal új életet kezdhetek. A kezdeti lépések sikerei elkápráztattak, csalóka reményekkel kecsegtető "boldogság" ragyogta be életünket. Azonban csakhamar jelentkeztek a nehézségek, a problémák, amelyek megduplázódva zúdultak ránk mint jövevényekre egy idegen országban. Ekkor úgy gondoltam, felveszem a harcot, "küzdők", mint mások. Sorban kaptam a "tanácsokat", elmarasztalásokat rokonoktól, ismerősöktől. Önfejű voltom miatt, mint mindig, most is magam akartam a bajokat orvosolni. Észre sem vettem, hogy közben elindultam a lejtőn. Ez idő tájt már útban volt gyermekünk is, de sajnos, ez sem változtatott rajtam, bár sokan remélték. Most, hogy még több dologról, szenvedélyről kellett lemondanom, egyre elviselhetetlenebbé vált önzésem, magamnakvalóságom. Miközben kiutat kerestem, egyre több sebet ejtettem környezetemen is, és magamon is. Ismét egy régi szenvedély kezdett elhatalmasodni rajtam, az alkohol. Egyre több és komolyabb problémák jelentkeztek házasságomban is italozásom miatt. Az ingoványbán egyre mélyebbre süllyedve, életem céltalanná, ideig-óráig tartó mámorá, és álmodozássá vált. Munkahelyemen is problémák jelentkeztek, hiszen ott sem voltam már a régi. Egy napon a sok probléma, vád és hazugság mind felszínre került, és engem telibe találva teljesen lesújtott. Magamhoz véve egy pár üveggel a vélt "gyógyírból", a magányba menekültem. Már estére járt, amikor hazaindultam az autóval. Sötétség vett körül kívül és belül. Rendőrségi ellenőrzésbe futottam, természetesen nem volt mentségem: ott álltam teljes kétségbeesésben, reménytelenségben. Ezután következett szégyenkezésem, összetörettetésem utolsó állomása a családban. Az ezt követő időkben leírhatatlan ürességet, kilátástalanságot éreztem belül. Aztán valami nyugtalanságféle, belső keresés indult el bennem, amit akkor nem is értettem. Sokan tanácsolták, vegyek ki szabadságot, talán ez majd segít. Ezekben az időkben sok okkult "tudományokkal" foglalkozó könyvet olvastam. Először megoldásnak véltem, mégis valami belső félelem lett úrrá rajtam. Szabadságom idején kezembe került egy kis evangéliumi könyvecske "Út a boldogság felé" címmel. Olvasása közben valami megmozdult bennem. Eszembe jutott, hogy több évvel ezelőtt, még Budapesten, kórházi munkám során, a mosásra váró ágyneműk között bukkantam rá. Akkor nem is sejtettem, hogyan és miért került ez oda. E kis könyvecske a Bibliára irányította figyelmemet, de legfőképpen Jézus Krisztusra, akiről az írás szól. Nem volt teljesen ismeretlen az Ő neve előttem, hiszen katolikus családból származom, de rá kellett döbbennem, hogy valójában nem ismertem Őt, sem az evangéliumot. Ez egy égető, fájdalmas felfedezés volt. Ugyanakkor valamilyen belső erő késztetett, hogy keressem, és megismerjem Őt. E kis kiadványban találtam meg a stuttgarti Evangéliumi Kiadó címét. Gondoltam, ott biztosan tudnak nekem segíteni. írtam tehát, hogyha lehetséges, szeretnék többet megtudni az Ür Jézusról. Közben a bennem lévő ürességet kezdte valami - számomra még megfoghatatlan - kitölteni. Levelemre hamar válasz érkezett, több értékes könyv, kiadvány formájában. Vad éhséggel kezdtem falni őket. Most döbbentem rá, milyen tudatlan voltam, és hogy eddig teljesen haszontalanul és értelmetlenül éltem. Megláttam, hogy milyen vagyok valójában, és hová jutok, ha nem fogadom el Krisztust, aki úgy szeretett, hogy életét adta értem, hogy életem legyen. Döntöttem, és befogadtam az Úr Jézust az életembe. Bibliám ekkor még nem volt. Életemben lassan egy átalakulás kezdődött el. Először feleségem figyelt fel rá. Ő sem ismerte az Úr Jézust, de beszélgettünk Róla, persze akkori ismereteinknek megfelelően. Úgy éreztem, keresnem kell más hívőket is, egy gyülekezetét. Először a katolikus templomban próbáltam ezt megtalálni. Közben megérkezett a magyar Bibliám, amelyet édesapámtól kaptam. Kimondhatatlanul boldog voltam, és most már tenni is akartam valamit az Úrért. Sajnos, ez nem volt még az igazi, elmélyült, meghitt, bensőséges kapcsolat az Úr Jézussal, s amikor nehézségek, akadályok kezdtek fölém tornyosulni, kezdeti erőm és buzgóságom alábbhagyott, meginogtam. Egymagám voltam kételyek és kétségek közepette. Az ellenség támadását nem tudtam visszaverni, meginogtam, elestem. vetés és aratás 31/3.1993 84
