Vetés és Aratás, 1993 (31. évfolyam, 3. szám)
1993 / 3. szám
Isten énekese: Ira D. Sankey Az éneklő család 2Tim 3,15-ben azt olvassuk: "Mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat... " Ira David Sankey is járatos volt a Szentírásban gyermekségétől kezdve; szüleitől tanult, akik a Biblia mellett nagyon szerették a lelki énekeket is. Isten Igéjével korán megismerkedett. Hideg téli estéken a szülők kilenc gyermekükkel körülülték a kandallót, és ismert, régi lelki énekeket énekeltek. David különösen élvezte ezeket. Nyolcéves korára sokat kívülről megtanult közülük, és lelkesen fújta a többiekkel. Tizenhét éves volt, amikor apja egy bank elnöke lett. David magasabb iskolákba járt, jó kiképzést kapott, sokkal jobbat, mint a korabeli fiúk legtöbbje. A főiskolára kerülése előtt fogadta el Jézus Krisztust személyes Megváltójának. Buzgón kivette a részét minden gyülekezeti munkából. Énekkart vezetett, szólót énekelt, és volt egy vasárnapi iskolai csoportja is. Minden alkalomra gondosan felkészült, hogy valamennyi felmerülő kérdést helyesen megválaszolhasson. Első lépés az énekes szolgálathoz Húszéves volt Ira D. Sankey, amikor a hadsereghez került. Folytatta ott is az istentiszteleteken való éneklést, és sokat segített a tábori lelkésznek. Esténként gyakran körülülték katonatársai és hallgatták az énekét. 1863-ban megnősült, az egyházi kórus egyik tagját vette feleségül. Isten három nagyszerű fiúval ajándékozta meg őket. Sankey az amerikai YMCA (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) munkájában is részt vett. Sokféle egyházban, gyülekezetben, üléseken és konferenciákon énekelt. Műsorában csak evangéliumi énekek szerepeltek, és szolgálatáért soha nem fogadott el pénzt. Egyszer jelen volt az indianapolisi YMCA egyik összejövetelén. Megtudta, hogy valamelyik imaórán Moody fog szolgálni, s ezért ment oda. Azon az alkalmon énekelte Sankey a jólismert éneket: Egy forrás van, melyből fakad bűntörlő, drága vér, e vér csodás nyugalmat ad, itt bú, baj végetér. E forrás értem is buzog, örömmel vallom ezt, Jézus a bűnért áldozott, s enyém is a kereszt. Kereszten az egyik lator e forrást lelte meg, és tisztán ment a mennybe, hol mindent elnyerhetett. E forrás... Bárány Jézus, csodás e vér, ma is erőt jelent, ó öntsd ki lelked lánghevét, mely új embert teremt. E forrás... Gyötört a bűn, nem volt remény, s a vér ím megsegít, halálomig dicsérem én e forrás erejét. E forrás... E vér, míg itt földön lakom, örömforrás nekem, s örök dicséret ajkamon, ó Jézus kebleden. E forrás... Istentisztelet után Moody odament hozzá, és megkérdezte, mi a foglalkozása. Sankey megmondta, hogy állami szolgálatot végez. Mire Moody azt felelte: "Fel kell adnia ezt a hivatást. Nyolc éve keresek egy ilyen embert, mint ön." Közös munka Moodyval Ira D. Sankey először nem volt egészen biztos afelől, hogy valóban fel kell-e adnia munkáját. Akkor Moody megkérte, találkozzék vele megadott időben egy bizonyos utcasarkon. Mikor Sankey megérkezett, Moody elébe rakott egy ládát s felszólította, hogy álljon rá és énekeljen. Sankey engedelmeskedett, és hamarosan egész tömeg sereglett köréjük. Moody prédikálni kezdett, az emberek meg egyre jöttek, jöttek. Már belátni sem lehetett őket, úgyhogy Moody kijelentette: vonuljanak az operába, ott folytatják az összejövetelt. Néhány percen belül megtelt az épület. Sankey ezek után mégis úgy döntött, hogy feladja állami hivatalát, és együtt munkálkodik Moodyval evangélizáló útjain. A két férfi chicagói tartózkodása alatt betegeket látogatott, délben imaórát, este pedig nagy tömegnek tartott istentiszteletet. 1871. október 8-án, vasárnap este éppen egy nagy összejövetelen voltak, amikor tűzoltó kocsik hangjára lettek figyelmesek. Kiütött az emlékezetes chicagói tűzvész, ami sok házat porig égetett. Az összejövetelt megszakították, az emberek közül vetés és aratás 31 /3.1993 78
