Vetés és Aratás, 1993 (31. évfolyam, 3. szám)
1993 / 3. szám
A látóvá lett vak Márk 10,46-52 Jerikó a Jordán kies völgyében napfényben fürdőit. Kertjei között vezetett a karavánút, amelyen Jézus tanítványaival, nagy tömegtől kísérve Jeruzsálem felé vonult. Az út szélén egy szegény vak ember ült: egy darab éjfél a fénylő napsugárban - Bartimeus. Koldussá tette a ráboruló sötétség. Egyik napon zajos sokaság hullámzott el mellette. Remegésbe hozta a vak szívét a hír, hogy a názáreti Jézus megy erre el! Már hallotta a nevét. Róla mondták: azért jött, hogy a vakok szemét megnyissa. Szíve sóvár reménységgel lett tele: hátha meggyógyítja. Reménysége hangos kiáltásban tört ki: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! Hiába csitították, még hangosabban kiáltott irgalomért... Jézus megállt, magához hívatta. A vak ledobta köpenyét és Jézushoz ment. "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" - kérdezte az Úr tőle kedvesen. - Mester, hogy föltekinthessek rád - rebegte. Jézus meghallgatta imádságát: Mint egy fényképezőgép sötétkamrája kinyílt a vak szíve és szemén át behatolt a Világ Világosságának napsugara. Bartimeus megmenekült a sötétség tömlöcéből, meglátta Jézust, szépsége belevésődött szívébe kitörölhetetlenül. Elmehetett volna, hisz ezt mondta neki: Eredj el; de Bartimeus nem tudott elmenni. Tudta, hogy mindent Jézusnak köszönhet, megmentette a hi te, de a hála a hűség eltéphetetlen szálaival Megtartójához kötözte. Boldog volt, hogy múlttá lett régi élete - nem kell többé az út szélére visszaülnie Jézus kegyelmének megnyílt szemű, boldog bizonyságtevője lehet, aki tágranyílt szemmel és szívvel követheti Urát. Bízzál, Ő hív téged. Kérd te is: Mester, hadd nézhessek én is fel rád! - és meglátod Üdvözítőd szeretetét és segítő kegyelmét, ő szemével tanácsol: hogyan élj, munkálkodj és szeress. Vigyázz, nehogy a látóvá lett Bartimeus egykor vádolod legyen! Ha Megváltódba vetett hited megmentett a sötétség nyomorúságából, az iránta való hűség megtart fényében, csak Mestered nyomdokain járj! Ha Vele jársz, Isten békessége megőrzi szívedet és gondolataidat (Fii 4,7). Légy - mint Bartimeus - Isten hálás gyermeke, aki nemcsak a bajban folyamodik Mesteréhez, hanem napfényben is vele jár és minden szavának engedelmeskedni vágyik. Az engedelmesség tesz ugyanis Isten gyermekévé, akiben Atyánk gyönyörködik. Isten könyörülettel szól hozzánk. Boldog, aki megérti szavát. Boldog, akinek megnyílik szíve, szeme és élete Jézus követésére! Vida Sándor egyesek hazarohantak, mások a szabadba, hogy az emésztő lángok elől meneküljenek. Moody és Sankey elszakadtak egymástól. Sankey az egész éjszakát egy csónakban töltötte a Michigan-tavon. Onnan volt kénytelen végignézni a nagy város pusztulását. Két hónap telt el, mire a két barát ismét egymásra talált. Újra megkezdték a chicagói összejöveteleket. Csakhogy most semmi biztos szállás nem állt rendelkezésükre. A kápolna egyik sarkában aludtak, ahova a kíméletlen téli szél sokszor a havat is befújta. Sankeynek egy zenész barátja teljes idejű alkalmazást kínált igen magas fizetéssel, ha kész elkísérni őt kőrútjain és koncertjein énekelni. Csalogató ajánlat volt ez Sankey számára. David, aki mint hívő keresztyén magát teljesen az Úrnak adta, mégsem fogadta el az állást. Élete Istené volt, ezért úgy döntött, hogy Moodyval marad, és énekével hirdeti az evangéliumot. A két férfi természete igen különbözött egymástól, Isten mégis felhasználta szolgálatukat. Moody prédikációi sokszor felrázták, megriasztották a hallgatóságot, Sankey énekei pedig gyógyítgatták, megvigasztalták. Európába is eljutottak, s az emberek itt is tömegesen jöttek és tértek meg szolgálataik nyomán. Alig fejezték be az egyik evangélizációt, már a következőre hívták őket. így utazott Isten áldott két embere országról országra. Az egyik prédikált, a másik énekelt. Sokszor pihenésre sem jutott idejük, de az első helyet mindig Istennek adták, ezért kitartottak. Egyetlen céljuk volt, hogy embereket Jézushoz vezessenek. Előfordult, hogy Sankey éneke alatt a tömeg sírni kezdett. Máskor hála, öröm ragadta magával őket. Az áldás azonban soha sem maradt el. Valaki, aki egy este Sankeyt énekelni hallotta, így nyilatkozott: "Ez volt a legmeggyőzőbb prédikáció, amit valaha hallottam." Ira D. Sankey, a bariton hangú énekes prédikátor, aki csengő, tiszta hangjával olyan hűségesen szolgálta Isten országa ügyét, 1908. augusztus 13-án hazatért Urához. "Élet és Világosság" 1991/12. számából. 79 vetés és aratás 31 /3.1993
