Vetés és Aratás, 1993 (31. évfolyam, 3. szám)
1993 / 3. szám
BŰNVALLÁS (Vallástétel) E fogalmat csak úgy érthetjük meg, ha általában a vallástétellel foglalkozunk, és nemcsak a bűnvallással. Homologeó = valakivel egyértelműleg szólok - az erre vonatkozó görög kifejezés. Tehát ha vallást tesz az ember, valakire gondol, ráfigyel és ahhoz igazítja a mondanivalóját. Kihez kell az embernek igazodnia? Sokan befolyásolnak, és az a kívánságuk, hogy hozzájuk hasonlóan nyilatkozzunk. Csak ha Istenhez igazodik az ember abban, amit mond, amit vall, csak akkor lehet a vallástétel helyes. Ebben segítségünkre lehetnek persze emberek, de Isten akaratához kell igazodni. Kétféle vallástétel van: bűnvallás és hitvallás. Közelebbről megnézve látjuk, hogy a kettő egy. Mert bűnt csak úgy lehet vallani, hogy azzal együtt a hitünket is megváltjuk. Ahhoz, hogy az ember a bűnéről vallást tegyen, ott kell legyen az akarat, hogy az ember Istenről tesz vallást akkor is, ha a bűneiről beszél. Istennek a megváltásában benne van a bűn vallás is. Azért jó ez, mert az embert a bűn vallásnál fegyelmezi. Sok ember azért vall bűnt, hogy lelkiismereti aggodalmaktól szabaduljon, magát megbüntesse, megalázza, és így némileg elégtételt szerezzen a bűneiért. Pedig a bűnbocsánat egyedüli alapja az, hogy Jézus értünk meghalt. Isten senkinek sem azért bocsát meg, mert megvallotta a bűnét. Sok bűnvallásban a bűnnel való dicsekvés is benne van. „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt...” (Mt 10,32). Ebben az van, hogy Krisztus megváltásához elengedhetetlenül hozzátartozik, hogy az ember a saját bűneiről is beszéljen, mert Krisztus nem az egészségesekhez jött, hanem a betegekhez. Krisztusról vallást csak a bűnös tehet a másik bűnösnek. A homologeó bővített alakja: exomologeó = bevall, megígér; ez tulajdonképpen a bűn vallás szakkifejezése. Az „ex” itt azt jelenti: „be”, mivel amikor a magyar bevall valamit, arra néz, akinek vallja, a görög pedig azzal foglalkozik, akiről a vallást teszi, és kijön belőle. Ez tükrözi az akadályokat, amelyeket le kell győzni, és így nehezen jön ki belőle a vallomás. Ha valaki bűnt vall, megszégyeníti magát; a szégyen, a büszkeség, a gőg útját állja, ezért használja a görög a „ki” szócskát, mivel a vallomást tevővel foglalkozik és nem azzal, akinek a vallomást teszi. A görög kifejezés a mélyebb. (Az ígéret is tulajdonképpen vallástétel, ezért ezt is jelenti a szó, lásd: Mt 3,6; Mk 1,5; Jak 5,16). A bűnvalló nem az emberekhez igazodik és nem azt vallja bűnnek, amit az emberek tartanak bűnnek, hanem amit Isten tart bűnnek, azt vallja. Amikor egymásnak bűneinket megvalljuk, egymást Istenhez vezetjük. A Róma 14,11; 15,9; Fii 2,11; Jel 3,5 Igékben megerősített vallástételt jelent az exomológeó. Nem jelent vallástételt, mégis ide tartozik ez a szó: int. Az intő szót Isten nevében veszi. Titusz 3,10 vonatkozik ide. Ez az intés tulajdonképpen vallástétel Isten gondolkodásmódjáról. Ha az ember int, akkor is vallást tesz arról, amit Istentől tudott meg. A vallástétel az út, amelyen Istent megtaláljuk. „Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Róm 10,10). Ha valaki elmulasztja a vallástételt, a többi ember szabadulását akadályozza meg. Ha valaki bűnben él, és nem tesz erről vallást, az embereket összezavarja; az emberek azt gondolják, hogy ezek megengedett dolgok. A bűn vallás elmulasztásával mérges gyökér nő fel, amely a gyülekezetben mérgez. Ha valaki nyilvánosan vétkezett, nyüvánosan kell vallást tegyen. A tanúskodás leggyakoribb szava a mártír szó. De most csak a homologeó-val foglalkozunk. Jézus neve a Jelenések Könyvében: a Hű Tanú. Nekünk is azt hagyta hátra, hogy az Ő tanúi legyünk. Az apostolok hivatása a tanúságtétel volt. Mátyást tehát jól választották azok közül, akik Jézusnak egész földi életét megfigyelték és arról tanúságot tudtak tenni. Pál nem volt ilyen, tehát nem lehetett a tizenkettedik apostol. A vallástétel jelentősége nagyobb mint gondolnánk. A sok erőtlenség oka a hűtlenség és gyávaság, amely a komoly bizonyságtételt megakadályozta. Sokan a szeretetet hozzák fel mentségül. De ez félénkség, s az álbékesség után való haszonvágy. A hamisságtól nem lehet hallgatással elállni. A keresztség, úrvacsora és a bizonyságtétel jelentősége éppen ebben van (lKor 11,26; Mt 3,6). A bűnvallásban is a bizonyságtétel a fontos. Nem az ó-ember összetörése végett van szükség bűnvallásra. Csak az Isten szeretete szorítja félre a bűn szeretetét. Amikor bűnt vallasz, foglalj állást, ha kell, az emberekkel szemben — Isten mellett. Ne elhamarkodottan, könynyelműen, saját hasznunkat keresve tegyünk bűn vallást, hanem az legyen a cél, hogy Istent igazoljuk. „De keressétek először az Isten országát és igazságát...” (Mt 6,33). Nézzük meg, hol sértettük meg Isten igazságosságát. Vádaskodás, pletyka, emberek kibékítése nem lehet a bűnvallás oka. Egy tisztátalan embernek tett bűnvallás ártalmas. Milyen esetben lehet feloldozni a bűnöst? Az Istennel való viszony elrendeződése a döntő, nem a bűnvallás megtétele. Ez sokszor attól függ, hogy a bűnös vetés és aratás 31/3.1993 76
