Vetés és Aratás, 1991 (29. évfolyam, 1. szám)

1991 / 1. szám

A jelenések könyvében vannak intő, figyelmeztető szavak is, Jézus kijelentései, ezeket tudomásul kell vennünk. Miért adta? Mi az Ö kijelentésének a célja? - Hogy megmutassa azt, aminek hamarosan meg kell történnie, kijelentse azokat, amik bekövetkeznek korábban vagy később (1. vers). Az Ő végtelen kegyelme és szeretete irántunk az is, hogy előre kijelenti a jövőt. Célja az, hogy ez ne érje váratlanul az embert. Kijelenti, hogy szenvedések, harcok, megaláztatások után milyen jutalom következik. Aki ezekben hűségesen megáll mindvégig béketűréssel, annak jutalma az Ő dicsőséges ígéreteiben való részesülés lesz: királyság, uralkodás, örök élet.

Kijelenti azt is, mi vár a hitetlen világra, hogy tudjuk meg, ezután a kegyelmi idő után - amiben most örvendezünk - következik egy nyomorúságos idő, az Isten haragjának és bosszúállásának a napja. Abban az időben a gonosz, démoni szellemek megszállása alatt lesz a világ. Kijelenti e nagy Babilonnak, avilágnak az összeomlását; a minden időben élt emberek feltámadását és ítéletét örök életre vagy kárhozatra. Szól az ördögnek és angyalainak a megítéléséről és végső sorsáról, majd az örökkévalóságról, amikor Isten lesz mindenekben minden, amikor helyre fog állni Isten és az Ó népe között az a viszony, amely kezdetben volt.

Mennyire másképpen jár el a Sátán, aki minden gonoszra és bűnre készteti, ráveszi az embert. Noha ő tudja ennek a következményét, mégis elhallgatja azt az ember előtt. így tett már az első emberpárnál: elhallgatta, ha esznek a tiltott gyümölcs fájáról, akkor meghalnak és elkárhoznak. Tudta, hogy ráveszi Káint a testvérgyilkosságra és hogy ennek a következménye mi lesz, de elhallgatta, hogy földönfutó és bujdosó lesz belőle. Elfoglalta Anániás és Safira szívét, hogy becsapja az apostolokat, de elhallgatta, hogy ezzel megcsalják a Szent Szellemet és azonnal halálra adatnak. Rászedte Júdást, megcsillogtatta előtte az ezüstöt, hogy árulja el az ő urát, azonban nem szólt arról, hogy majd öngyilkosságra szánja magát, amire később ugyancsak ő készteti. Ezeket elhallgatta az ő idejükben és a miénkben is. Méltán mondja róla Jézus, hogy a hazugság atyja, s emberölő volt kezdettől fogva. Hogy elhallgatja a bűn következményét, azzal az ember romlását és halálát akarja.

Nem így Isten, Ő mindent előre kijelent: az özönvizet, Sodorna pusztulását, a 70 éves babiloni fogságot, Jeruzsálem pusztulását és a zsidó nép szétszóratását. A Jelenések könyvében kijelenti az utolsó időkre vonatkozó eseményeket, amelyek a világra, az emberiségre várnak. Nem politikai, történelmi téren kívánja Isten megismertetni tervét, hanem inkább gyülekezeti vonalon, az О népével kapcsolatban. Mielőtt megkezdődne ennek a világnak az ítélete, előbb az Isten házán fog az elkezdődni. Péter apostol is ezt írja (1 Pt 4,17). Mindez mélységes hálára kell indítson minket Isten iránt, s szívünket és fejünket hajtsuk meg előtte.

Mielőtt János rátér a kijelentésekre, személyes üdvözletét írja le, amit a gyülekezeteknek üzen (1,1 -6). Első olvasásra nem találunk ebben semmi különöst, hiszen a többi apostoli levelekben is hasonló üdvözlet van. „Kegyelem néktek és békesség" majdnem minden gyülekezet számára, Pál apostolnál is. A különbség mégis nagy, mert amíg az apostoli levelekben ez a kegyelem és a békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Jézus ■ Krisztustól van, addig itt Isten, Jézus és a Szent Szellem személyisége egész szokatlan módon fordul elő. Istenről azt mondja: Aki van, aki volt és aki eljövendő. A Szentírásban ilyen véletlen kifejezések nincsenek. Ennek oka és magyarázata van. Ez a meghatározás megegyezik azzal, ahogy Isten egyszer kijelentette magát a „Vagyok"-ban, amikor Mózest elküldte népe kiszabadítására. Ebben benne van Isten mindenhatósága és minden időben való létezése. Ezzel azt akarta Isten Mózes tudomására hozni, hogy az Egyiptomban történő dolgokat, jeleket és csodákat, csapásokat, ítéleteket a „Vagyok Isten" fogja végezni. A fáraó azt kérdezte Mózestől, hogy ki az az Isten? - én nem ismerem őt, nem bocsátom el a népet. Majd a „Vagyok" be fog mutatkozni, hogy Ő van, majd igazolja önmagát, akit a fáraó is, kemény szíve ellenére, elismer. Az utolsó idők ítélete előtt Isten nem úgy jelentkezik mint Isten, a mi Atyánk, hanem a Vagyok szól, aki a Jelenések könyve alapján megítélni készül a világot. Aki most a színtérre lép, az eddig félre vonult, csendességben hallgatott, annyira, hogy az ember tudomást sem vett róla. Némelyek tagadhatják létét, mert most Isten még a színtér mögött áll. A Jelenések könyvének bekövetkező eseményei alatt ez a

26