Vetés és Aratás, 1991 (29. évfolyam, 1. szám)
1991 / 1. szám
ÉNEKEINK TÖRTÉNELMI HÁTTERÉRŐL Itt az Isten köztünk Itt az Isten köztünk: Jertek őt imádni, hódolattal elé állni. Szent a jelenléte. Minden csendre térve О előtte hulljon térdre. Az, aki hirdeti s hallja itt az Igét, adja néki szívét! Itt az Isten köztünk; Ő, kit éjjel-nappal angyalsereg áld s magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek a mennyei boldog lelkek. Halld, Urunk, szózatunk, ha mi, kicsiny néped hódolunk tenéked! Elvetjük magunktól, mind ami hiúság, mit a föld múló gyönyört ád. Itt a terv, a szándék, egész testünk, lelkünk, mindent szent kezedbe tettünk. Légy te csak egymagad Istenünk, Királyunk, szívünkből imádunk. Jöjj, lakozzál bennem: Hadd legyen már itt lenn boldog templomoddá lelkem! Mindig közellévő, jelentsd magad nékem, ne lakhasson más e szívben; Szüntelen mindenben csakis téged lásson, leborulva áldjon! Énekünk írója, Gerhard Tersteegen, a német pietista misztikus (1697-1769) - ahogy ó magát nevezte, „lelki vezető” - sok száz evangéliumi ének szerzője volt. A „misztikus” szó alapja a görög „műéin” ige, ami azt jelenti, szemeket, szájat, azaz a külső érzékszerveinket bezárni. A misztikus irány követői e szervek segítsége nélkül, tisztán belső megérzés, szemlélés alapján törekedtek Isten belső, lelki megtapasztalására és a vele való egyesülésre, az „unió misztikára”. Persze a Szentírás alapján Istent elsősorban hit által tapasztaljuk meg, s nem valami belső szemlélődés révén. Tersteegen 1697-ben született a németországi Moers-ben, egy kereskedő nyolcadik gyermekeként. Hatéves volt, amikor apja elhunyt. Anyagiak hiánya miatt nem tudott felsőbb iskolákba járni, noha már gyermekkorában, egy iskolai ünnepélyen, latin beszédével nagy sikert aratott. Sógora üzletében lett kereskedő-tanonc. Ott került kapcsolatba olyan keresztyénekkel, akik a „pietizmus atyjának”, Jakob Spenernek voltak a tanítványai. Egy korabeli életrajzban Tersteegenről ezeket olvassuk: „16 éves korában érintette meg az isteni kegyelem. Mülheimben volt látogatóban egy hívő kereskedőnél s ott került kezébe egy haldokló lelkipásztor írásba foglalt imádsága, amely csupa hálaadás volt, s elolvasása nagy hatást tett rá. Ő maga is akkor már nagyon vágyott komoly lelki megváltozásra. Egész éjszakákat töltött bibliaolvasással és imádkozással. De a Jézus követésére irányuló buzgó igyekezete csak lenézést váltott ki a rokonságából.” Egy másik feljegyzés így számol be megtéréséről: „Egyszer útban Duisburg felé hirtelen heves fejfájás lepte meg. Ugyannyira, hogy azt hitte: rögtön meghal. Aggodalmában és fájdalmában térdre vetette magát, könyörgött Istenhez életének a meghosszabbításáért, hogy még időt nyerjen az örökkévalóságra való felkészüléshez. A fájdalom egy csapásra megszűnt, és a 17 éves ifjú abban az órában átadta életét »a szeretet hatalmának«.” Tanonc-ideje alatt a szalagszövés mesterségét sajátította el, hogy a csendes munka mellett komoly hitéletet tudjon élni. Öt évig olyan magányosságban lakott, hogy sokszor napokig nem látott embert. Egyszer 10 napon át úgy feküdt betegen, hogy senki sem nyitott rá ajtót. Ebben az időben megvilágosodott előtte élete értelme és rendeltetése. Később lakását megosztotta egy fiatal kortársával, akit most már ő tanított szalagszövésre. Meghatározott napirendet alakítottak ki maguk-22
