Vetés és Aratás, 1991 (29. évfolyam, 1. szám)
1991 / 1. szám
nak. Reggel 6 órától 11-ig a szövőszéken dolgoztak, majd külön-külön visszavonultak egyéni igetanulmányozásra és imádkozásra. Délután 1 órától 6-ig ismét a szövőmunkát folytatták, majd az esti órákat külön-külön csendes magányban töltötték. 1724 nagycsütörtökjén elkötelezte magát Jézusnak egy a saját vérével írt papíroson, amit 1731-ben és 1738-ban megismételt. Ezen írásbeli fogadalmának néhány gondolata: „Elköteleztem magam Neked, egyetlen Megváltóm, mint a te teljes és örök tulajdonod. Szívből megtagadok minden jogot és hatalmat, amire a Sátán fölöttem igényt tart s amitől te, Üdvözítőm a Gecsemánéban és a Golgota keresztjén történt haláltusád és vérontásod révén magadnak megvásároltál, megnyitva előttem a pokol kapuit és Atyád szerető szívét. Mostantól fogva a Te akaratod történjék velem. Te uralkodj bennem, teljes hatalmadat gyakorolva felettem.” Tersteegen egyformán járatos volt a katolikus aszkéták és misztikusok, a reformátorok és a pietista ébredés atyáinak műveiben. 25 életrajzot írt katolikus és evangélikus kegyesekről, „akik Krisztus elrejtett életét élték”. Számtalan más művet is lefordított. Újból kiadta Kempis Tamás „Krisztus követésé”-t, más írásaival együtt. Goethe előtt talán ő használta a legszebb német nyelvet. Sok evangéliumi ének került ki tollából. így többek között a „Hallelujá”ban található: „Megtörtént, Jézusom”, „Ó Jézus, éltem fénye Te”, „Imádom azt a nagy szerelmet...”, az Evangélikus Énekeskönyvben: „Az est leszáll...”, „Itt az Isten köztünk ...”, és a Református Énekeskönyvben is helyet kapott: „Testvérek, menjünk bátran...”. Egyes írók szerint 111 éneket írt, mások szerint közel 2000-t. 1730-tól fogva minden csütörtökön este Mülheimben tartott igemagyarázatokat, amire mindenfelől jöttek a felébredtek. Sokfelé hívták őt Igét hirdetni, még Hollandiába is, ahol a hitre jutottak „testvéri közösségeket” is alakítottak. Egyébként figyelemre méltó jártassága volt más nyelvekben. Latinul, görögül és héberül olvasott, de jártas volt a francia, holland és spanyol nyelvekben is. Rendszeresen hirdette az Igét a hívő közösségekben: Wuppertalban, Siegerlandban, Frankfurtban és Pfalzban. Egyesek az egyházat és annak tanítását féltették tőle. Mások viszont elismerték, hogy „az egyházon kívül szolgál ugyan, de szolgálatának gyümölcsei az egyházat táplálják”. És minél több gyümölcsöző élet fakadt munkája nyomán, annál szívesebben szolgált ott, noha a régi ortodox egyházi vezetők valamiféle eretneknek tartották őt, ami sok fájdalmat szerzett neki. Volt, amikor be is tiltották összejöveteleit, míg végre 1750 után szabadon szolgálhatott mindenfelé. Kritikusai azt is írták róla, hogy nyelvezetéből „a régi kolostorok harangjai” csendülnek ki, utalásképpen arra, hogy igemagyarázataiban időnként a katolikus misztikusok hangja is megszólalt. Nem vették figyelembe, hogy Tersteegennél a hitbizonyosság alapja mindig a hit által való megigazulás volt s nem az „érdemszerző” jócselekedet. Egyik barátjának a születésnapján így szólalt fel: „Barátaim a Jézus Krisztusban! Ha meg kellene halnom, ezt a három dolgot kötném búcsúzóul a szívetekre: 1) Teljes bizalmatokat Istennek a Jézus Krisztusban megjelent kegyelmébe helyezzétek. 2) Szeressétek egymást! 3) Vigyázzatok és imádkozzatok! Végül, hadd idézzük egyik jelszavát: „Istent magát kívánjuk, nem pedig valamit Istentől!” 1769 április 3-án végleg Urához tért. Nagy Gyula / Hollandia Felém ragyogott otthonom szépsége, s én lankadatlan sietek feléje. Sietek át a földi életen, s nem veszem le róla tekintetem. 23
