Vetés és Aratás, 1991 (29. évfolyam, 1. szám)

1991 / 1. szám

- Többezer embert öltem meg, és ha ezek most mind... Nem fejezte be a mondatot. Rövid szünet után még hozzátette:- Lehetséges, hogy feltámadnak?

A gondolat félelemmel töltötte el. Mindazok fel fognak támadni, akiket igazságtalanul megölt, és minden tettéért bevádolják? Mindig olyan megnyugtató volt, hogy áldozatainak szája örökre elnémult. Vége a nyugalmának, ha csak most, itt a földön hallgatnak. Ez a néger primitív gondolkozásával tulajdonképpen ugyanazt tette, mint a modern ember.

Sokan felbőszülnek, ha a feltámadásról hallanak. Ennek három oka van:

1. Az emberi értelem nem akarja elfogadni a feltámadás tényét. Hiszen képtelenség- mondják -, hogy újra életre keljenek, akik többezer éve meghaltak. A halott meghalt, teste felbomlott, többé nem támadhat fel.

2. Az ember lelkiismeretét nyugtatgatja: „Nem lehet feltámadás!” Egyszer azonban mindenki megtudja, hogy élete során sok mindent nem úgy tett, ahogy kellett volna. Ha a halállal mindennek vége, nem kell szavainkért és tetteinkért számot adnunk. Ha viszont Isten halálunk után felelősségre von, egyszer fény derül minden gondolatunkra, szavunkra és tettünkre.

3. Az ördög biztatja az embereket a feltámadás tagadására, hogy hamis biztonságba ringasson bennünket, és saját vereségét elkendőzze.

Ha az emberi lét csak a földi élet 70, 80 vagy 90 évére korlátozódik minden fáradozásával és gondjával, akkor egész életünk csak nyomorúság és reménytelenség, és még csak kilátásunk sincs jobb jövőre.

Egyszer megkérdezték egy haldoklótól, nem fél-e a haláltól. Azt felelte:- Nem, én csak a feltámadástól félek.

Egy bizonyos napon minden sír üres lesz, mert minden halott feltámad. Lesznek, akik az első feltámadáskor, hogy örökké Istennel éljenek, mások pedig a második feltámadáskor, az ítéletre.

Jézus Krisztus feltámadt, ma Isten jobbján

Feltámadás

(lKor 15,35-49)

Miként sejted meg, kicsi mag, lent a föld méhében, hol nem erősít hajnali harmat, sugaras napfény, hol a fagy karma még fogva tart, és az eget szél-cibálta várfalak uralják; - mondd, honnan van, kicsi mag, tévedhetetlen bizonyosságod, hogy itt a tavasz? - Honnan?

ül. Aki hisz benne, együtt lesz vele a dicsőségben. „Ha tehát száddal Úrnak vallód Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz” (Róml0,9). D. W.

A halál - és azután?

„Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük” (Zsolt 73, 3-4).

Gyakran hallani, ahogy az emberek a halállal kapcsolatban nyilatkoznak: „Csendes halála volt, nem szenvedett.”

Számukra az a döntő, hogy miként halt meg valaki. És ha ez gyötrelem nélkül megy végbe, akkor minden rendben van. Azonban ez nagy tévedés. A csendes halál nem garancia az örökkévalóságra.

Ha valaki földi élete során Istennel nem békült meg Jézus Krisztus váltsághalálának elfogadása által, akkor az örökkévalóságot nem a mennyben tölti Istennel.

Az élők közül való eltávozás után kizárólag az a döntő, hogy földi élete során beleszületett-e Isten családjába az újjászületés révén. Hívővé lett-e Jézus Krisztusban, aki a golgotái kereszten meghalt az emberek bűneiért. „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én Igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. ” (Jn 5,24)

11