Vetés és Aratás, 1991 (29. évfolyam, 1. szám)
1991 / 1. szám
A feltámadás remenysege Az újjászületett ember hitének és reménységének célja az örök élet, a halálból való feltámadás által. Az évszázadok során különböző vélemények alakultak ki ezzel kapcsolatban. A hitetlenek azt állítják, hogy nincs feltámadás, halál után nincs élet. Egyesek véleménye szerint a hívők feltámadnak, a gonoszok pedig nem. Mások azt tanítják, hogy mindenki feltámad és üdvözül. Feltétlenül tudnunk kell, miben reménykedünk, már magunkra, de másokra nézve is, hogy arról bizonyságot tehessünk. Lesz-e feltámadás? A halottak tudatos, vagy öntudatlan állapotban vannak? Mi a feltámadás sorrendje? Mi lesz a feltámadottak sorsa? Isten ígéretei a testre vonatkozóan a következők: „... bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (lMóz 3,19), vagy: „a por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt” (Préd 12,7a). A szellem, ami tulajdonképpen élet Istentől, az nem lesz por, nem lesz föld, hanem „a szellem pedig visszatér Istenhez, aki adta” (Préd 12,7b). Ami Istentől származik, nem halhat meg. Az Igéből több példát ismerünk, amelyek bizonyítják, hogy a halál után élet van. Az Ószövetségben Sámuel próféta élő szellemét idézik vissza (lSám 28,15); ismerjük a gazdag és Lázár példáját (Lk 16,27), Mózes és Illés beszélgetését Jézussal a megdicsőülés hegyén (Lk 9,30), majd pedig János apostol látja a mennyben az ötödik pecsét feltörésekor az oltár alatt azoknak élő szellemét, akiket megöltek az Isten Igéjéért (Jel 6,9). Ezenkívül ismerünk olyan eseteket, ami-JÉZUS KRISZTUS az egyetlen- akiben az élő Istent szemlélhetjük;- aki egészen ismer és mégis szeret minket;- akitől a bűnös bűnbocsánatot nyerhet;- aki egy új élet elkezdését lehetővé teszi;- aki életünknek igazi értelmet és célt ad;- akiben fenntartás nélkül bízhatunk! kor a meghaltak újból felöltötték előbbi hústestüket, visszanyerték szellemüket és tovább éltek itt a Földön. Már az Ószövetségben olvasunk hasonló eseteket, amikor Isten prófétái halottakat támasztottak fel, majd ezt tette Jézus, és tették tanítványai is néhány esetben. Az így feltámasztottakba szellemük visszatért, majd újból meghaltak. Az Úr Jézus volt az első, akit Isten Szelleme elvenített meg, feltámadott, halhatatlanságot öltve magára. Jézus halálával és feltámadásával kapcsolatban vannak az Igében olyan részek, amelyek első olvasásra mintha egymásnak ellentmondanának. Amikor Jézus tanítványainak a haláláról beszél, Péter azonnal menteni akarja, magához vonva őt azt mondja: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” Jézus pedig megfordult és így szólt Péterhez: „Távozz tőlem Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint” (Mt 16,22-23). Ugyanakkor Jézus a Gecsemáné kertben azért könyörög háromszor az Atyához, hogy „ha lehetséges, távozzon el tőlem ez a pohár...” (Mt 26,39). Úgy tűnik tehát, hogy amikor Jézus a tanítványokkal beszélget, kész az ő életét feláldozni, de a haláltusában kéri, ha lehetséges, ne haljon meg. Hogyan értsük ezt, mi rejlik emögött? Tudjuk, hogy Jézust keresztre feszítették és meghalt, tehát az Atya nem hallgatta volna meg kérését? Ugyanezzel kapcsolatban más helyen azt írja az Ige, hogy: „Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért” (Zsid 5,7). Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, vizsgáljuk meg előbb, mi volt tulajdonképpen Jézus halálának és feltámadásának a célja? Jézus Krisztus feltámadásával egy új korszak kezdődik Isten üdvtervében. A koráb-12