Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
Háromféleképpen léphetünk be a szenvedésbe Három tanítvány magatartását figyeljük meg az Úr szenvedése idején, mert mindháromnak ma is vannak követői. 1. Hogyan lépett bele Júdás. „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" (Mt 26,15). Megborzadunk Júdás alakja láttán. Egy gondolattal lép bele Jézus szenvedésének idejébe: „Mit nyerhetek ebből magamnak?” Egy cél és egyetlen kívánság uralta szívét: a pénz, a nyereség. Pedig átélte Jézus csodáit. Ott volt Lázár feltámasztásakor. Megérezte a mennyei erőket, amelyek jelen voltak Jézus munkálkodásában. De függésben maradt a pénztől, nem szabadult meg tőle. Ehhez a tanítványhoz ezren és ezren tartoznak a keresztyének közül. A külső nyereség annyira elvakította őket, hogy a legnehezebb órákba is pénz- és birtoklási vágygyal lépnek be. Isten őrizzen meg minket, nehogy az ő soraikban találtassunk! 2. Péter hogyan lép be? „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg” (Mt 26,35). Más volt Péter, mint Júdás, nem volt benne titkos pénzszeretet, szívét nem töltötte be annak hamissága. Őszintén gondolta, hogy hű akar maradni a Megváltóhoz minden áron, így nézett szembe a nehéz órákkal, készen börtönre és halálra. Valami mégis belopódzott ennek a tanítványnak a szívébe is, ami aggasztó: belső erejének érzése, szinte mondhatnánk saját hűsége fitogtatása. Jézus intő szavaira, amelyekkel az utolsó éjszaka veszélyeire figyelmeztette, úgy válaszolt, hogy önbizalmát fitogtatta (Mt 26,31-35). Hiányzott saját romlottságának felismerése, és bizalmatlanság önmagával szemben, ami az Úr iránti igazi bizalom kísérője kell hogy maradjon. így indult és alaposan elbukott. Őrizkedjünk attól, hogy ilyan hamis önbizalom uralkodjék bennünk: „Engem nem kell félteni! Ha mások veszélybe jutnak is, nálam ilyen nem fordulhat elő!” Jaj nekünk, ha nehéz idők nehéz óráival saját erőnk öntudatával nézünk szembe! 3. Hát Tamás? „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele!” (Jn 11,16). Az Ige bepillantást enged Tamás szívének állapotába is. Amikor a Jeruzsálembe vivő legnehezebb útra kellett rálépnie, ahol volt oka félni a nép vezetőinek ellenségeskedésétől és a legnagyobb veszedelemtől, Tamás ezt mondta társainak: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele!” Ezek a szavak nyomasztó lelkiállapotban mutatják. Mintha ezt mondaná: „Helyzetünk rosszra fordult. Ez az út még az életünkbe kerül. Semmi jót nem várhatunk. Elkészülhetünk a legrosszabbra.” Másrészről határozottságot fejeznek ki ezek a szavak, hogy ő semmi körülmények között sem hajlandó elszakadni Megváltójuktól. „Ha életünkbe kerülne, akkor is vele maradunk.” A Jézus iránti égő szeretet összekapcsolódik egy sötét, szinte reménytelen jövő-várással. Hű akar maradni, de az Úr útját nem képes megérteni. Habár nem érti, mégis vele megy. Tamás sem állt a hitnek teljes magaslatán, mégis azt kell mondanunk, hogy a három tanítvány közül az ő szívbeli beállítottsága volt a legjobb. Bár sötéten lát, ez mégsem Júdás mammonvágya, sem Péter önerejének érzése. Fő, hogy a Megváltó iránti őszinte szeretet, ami hiányzott Júdásból, ott volt Tamás és Péter szívében más gyengeségeik mellett. Boldogok vagyunk, ha nálunk is megvan! BŰNBOCSÁNAT A legnagyobb csoda, félszázada élek belőle. Fölmentés a múltra, fölhatalmazás a jövőre. F. L. 41
