Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
A gúnyszavak drága imádsággá lesznek. Urunk szenvedéstörténetében ellenségei három iszonyú gúnyoló és káromló kijelentést tesznek az elítélt Megváltó ellen. Mi ezeket - persze más értelemben - drága imádságokként tehetjük magunkévá. 1. „Prófétáid meg nekünk, Krisztus, hogy ki ütött meg téged!” (Mt 26,68) Kajafás főpap néhány szolgája e szavak kíséretében veri a Megváltót. Tréfát űznek belőle, amikor felszólítják, hogy prófétálja meg, ki a tettes. Micsoda durvaság! De mi szent, komoly kéréssé változtathatjuk ezt a közönséges gúnyt, amivel Jézus prófétai szolgálatát nevetségessé akarják tenni. Mi kérhetjük: Isteni megvilágosításoddal tedd nyilvánvalóvá, ki okozta neked ezeket a fájdalmakat. Ha Jézus nem világosít meg minket isteni világosságával, akkor nem vesszük észre, hogy mi magunk vagyunk, akik ilyen félelmetesen tönkre tettük őt. A mi bűnünk vitte őt a keresztre: Bűnömnek büntetése volt rajtad, ó Igaz, Megváltóm szenvedése lett nékem a vigasz. Ki méltó a halálra, itt állok én szegény, Irgalmad esdve, várva, add, el ne vesszek én! 2. „Szálljon reánk és gyermekeinkre az О vére!” (Mt 27,25). A néptömeg mondja ezt Pilátusnak, aki ártatlanságát bizonyítani kívánván, kezét mosta: Ez azt jelenti: „Te nyugodt lehetsz, Pilátus, a Názáreti haláláért minket terhel a felelősség. Te nem vagy bűnös. Mindent magunkra vállalunk.” Igen, gonosz könynyelműséggel magukra vállalták a véréért az átkot, ami Jeruzsálem elpusztításakor olyan félelmetesen rájuk szakadt. Amit az a nép könnyelműen kimondott, azt mi alázatos meghajlással így kérhetjük: „Legyen szent kiengesztelő véred mirajtunk, hogy megtisztítson és megszenteljen. Legyen rajta a mi gyermekeinken és házunk népén, hogy azok is velünk együtt örökre elrejtve legyenek megbocsátó kegyelmedben.” Ahogy az a nép akkor merész szavaival kitette magát Isten haragjának és ítéletének, nekünk ugyanezzel a szóval ki lehet menekülnünk az ítélet alól, hogy örökre biztonságba jussunk. Boldogok, akik nem nyugszanak, amíg Jézus Krisztusnak, Isten Bárányának a vére be nem fedezi őket és háznépüket. 3. „Üdvözlégy, zsidók királya!” A Máté 27,29-ben így gúnyolják őt a római katonák, amikor Pilátus kimondta Jézus felett a halálos ítéletét. Bíborszínű katonakabátot akasztanak a vállára és gúnyból térdet hajtanak, a fenti mondással köszöntve csúfolják. Ezzel azt akarják mondani: „Furcsa egy király, aki mint halálra ítélt gonosztevő van itt most előttünk. ” Nyomorúságos kinézése ingerli őket arra, hogy ilyen aljas módon csúfolják. Nem tudták, mit tettek. Mi azonban az ő gúnyolódásukat őszinte szívbeli tisztelettel mondhatjuk ki. A mi bűnünkért megvert Megváltó előtt valóban térdet hajthatunk, királyként tisztelhetjük és őszintén imádhatjuk. Uralkodónkként köszönthetjük őt, akit Isten felmagasztalt és aki előtt egyszer mindenkinek meg kell hajtania a térdét. Alfred Christlieb MEDDIG? Testvéreim, meddig fogjuk egyhangúan pergő imamalmainkkal, vallásos közhelyek szajkózásával, elóregyártott-mosolyainkkal, szabvány-beszélgetéseinkkel, ólomnehéz előítéleteinkkel, tökéletesen szigetelt válaszfalainkkal, délibáb-látomásainkkal, homlokunkra ragasztott erényeinkkel, önzésünkkel, irigységünkkel, megrögzött szokásainkkal búsítani végtelen türelmű Urunk szívét? Tamás Jenő 42
