Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 1. szám

„merta NAPOK GONOSZAK.

,Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek!" Róma 12,1

A futó, múló alkalmak bármi áron való megragadását magyarázza ekként Pál apostol (Ef 5,16). Arra a közhelynek tűnő tételre hívja fel figyelmünket, hogy a napoknak, az időnek gonoszsága abban is áll, hogy visszafelé nem lehet forgatni a kerekét. Az elmulasztott alkalmak pótolhatatlanok.

Fogyó időnket Isten úgy alakította, hogy ritmusa legyen. Ritmusa az évszakoknak, éjnek és nappalnak, a vetésnek és az aratásnak, a munkának és a pihenésnek. „Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja” (2Móz 20,8-11).

E drága és szent örökséget még a bűneset előtti állapotból, a Paradicsomból hoztuk magunkkal. S a bűneset ezt csak még indokoltabbá tette, mert azóta a munka fáradságossá lett, s az éjszakai pihenés nem pótol annyit, mint amennyi energiát nappal elvete életed és az Ó élete között. Ő nem marad adós a szeretettel. Csak ha úgy szeretsz, ahogy Ő szeretett, akkor lehetsz bűntelen.

Hasonlítsd össze életedet Jézus életével úgy, amint Őt az Újszövetség bemutatja! Ez segíteni fog abban, hogy világosan felismerd életed hiányos voltát. Ha azután elkezdesz szeretetadósságod miatt bánkódni, akkor egész közel jön hozzád Ő, mert meg akar téged attól szabadítani. Bár Őbűntelen, mégis a bűn hordozójává lett, s kereszthalála által engesztelési szerzett bűneidért. Ha Őt kéred, megbocsátja valamennyi bűnödet.

De ennél többet is ad. Szívedbe árasztja a hiányzó szeretetet, s így megakadályozza, hogy továbbra is vétkezzél. Szeretetet, szeretetet, s újra csak szeretetet ajándékoz neked, ha engeded, hogy Ő legyen életed Ura. Tedd Őt próbára még ma!

Richard Neumaier

szít az ember. Földi munkánk eredményes elvégzéséhez minden hat munkanap után egy megcsendesedett hetedik pihenőnap szükséges. így teremtett minket Isten, s ezért adta parancsba a lustaságra hajlamosnak a munkát, a munka rabjának pedig a pihenést. Ugyanabban a parancskeretben hangzik el e királyi rendelet, mint a „Ne ölj! Ne lopj! Ne paráználkodj!”

Az Úr napja megszentelésének azonban csak egy kerete az, hogy „Semmiféle munkát ne végezz!” A parancs maga: „Szenteld meg!” Tudnom kell azonban, hogy megszentelni csak a szent Isten képes. Következésképpen jelenlétében kell lennem. Vagyis az Úr napja úgy szenteltetik meg, ha egyfelől szüneteltetem az Isten által kijelölt feladatok egy részének teljesítését, másfelől bekapcsolódom a gyülekezet közösségében az oda kegyelmesen önmagát ígérő szent Isten jelenlétébe. Egészen egyszerűen: Vasárnap, minden vasárnap az Isten népének az Úr házában van a helye. Mert Terem tőm ezt parancsolta. Találkozásra hívott, beszélni akar velem. Hol vagy, Ádám?

Tudom, sokan úgy vélekednek, hogy Isten imádására nem kell templomba, gyülekezetbe menni. S ebben van is kétségtelenül sok igazság. Imádkozni otthon is lehet, sőt kell is. Elannyira, hogy a vasárnapi templomba vagy gyülekezetbe járás sosem fogja pótolni a napi imádkozás és igeolvasás áhítatát. Ám, az otthoni csendességem sem fogja pótolni a Gyülekezettel, azaz a Krisztus Testével való közösséget.

Önálló keresztyén életet annyira tudok csak élni, amennyire a leamputált kezem, vérkeringés és szerves egység nélkül tudna testemtől függetlenül terhet hordozni, simogatni, vagy valakit megtámogatni. Vagy egy másik képpel élve, a fahasábok csak együtt tudnak igazán lobogni. A tábortűz hasábjaiból kihúzva egyet az még egy dara-5