Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
PASSIÓ ÉS HÚSVÉT Jézus háromszoros szenvedése a passió előtt. Urunk szenvedése nemcsak elfogatásával kezdődik. Egész élete, hároméves szolgálata szenvedés volt. Három dolgot emelünk ki ebből. 1. Testvérei sem hittek Őbenne. (Jn 7,5) Kifejezhető-e, milyen nehéz rejtett nyomás van e mögött a mondat mögött? Testvérei különösen közel álltak hozzá, legközelebbi rokonai voltak. Milyen értékes lett volna Jézus számára, ha egészen az Ő oldalára álltak volna, és megértették volna Istentől kapott feladatát! Jézusnak látnia kellett, hogy testvérei inkább kritikusaival tartottak, mint vele. Micsoda kísértés volt e mögött! Könnyen türelmetlenné lehetett volna velük szemben. De Jézus elhordozta hitetlen testvéreit. Nem próbálta őket idő előtt meggyőzni. Nem kereste igazát közöttük, útja igazságos voltát nem kívánta erőszakkal magyarázni. Megvárta, amíg fentről kapták a meggyőzést. Bátorító szó ez azoknak, akik Jézuséi, és akiket legszorosabb családi körük sem ért meg. Jézus ismeri szenvedéseiket. 2. Júdás tolvaj volt. (Jn 12,6) Az Úrnak ezt a szenvedést is sokáig kellett hordoznia. Próbáljuk magunkat beleélni, mit jelentett neki naponta kapcsolatban lenni Júdással és mindig újra látni hamisságát. Vannak, akik azt mondják: „Mindent elviselek, csak a hamisságot nem.” Jézus hordozta ezt a tanítványát csalárdsága ellenére. Miért nem vonta felelősségre? Miért nem tépte le arcáról a maszkot? Olyan gyengeség lett volna ez, mint amit Eli papnál látunk istentelen fiaival szemben? (lSám 3,13). Vagy nem volt határozott? Nem! Isteni türelem volt ez: Jézus szenvedett és hallgatott. Nem volt e mögött Júdás bűnének csendes helyeslése. Nem siklott át rajta felszínesen. De nem akarta Júdással való kapcsolatát az Istentől rendelt idő előtt megszakítani. Időt adott neki a bűnbánatra, kiküldte, mint a többit, megmosta a lábát, mint a többiét, míg eljött az óra, amikor Júdás maga zárta ki magát. Az Úr nekünk is erőt akar adni, hogy elhordozzuk, ami nem őszinte, ameddig Isten akarja. 3. A bűnösöktől támadásokat szenvedett el. (Zsid 12,3) Ez is tartós szenvedés volt, egész munkálkodását végigkísérte. Mennyit támadták! Alighogy kinyitotta a száját Názáretben és tanított, mind megteltek haraggal és kitoloncolták a városból (Lk 4,14). Ha bűnösökkel foglalkozott, és együtt evett velük, már nagyétkűnek és iszákosnak nevezték, a vámszedők és bűnösök barátjának (Lk 7,34). Ha ördögött űzött, a farizeusok káromolták: „Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével” (Mt 12,24). Mennyi jótettét, gyógyítását és tanítását elferdítették, hiányolták vagy kritizálták az akkori emberek! Hallgatói között nemcsak Mária-lelkek voltak, akik lábához ülve hallgatták beszédét (Lk 10,39), hanem gőgösök is, akik mindent százszor jobban akartak tudni, mint Ő, és szavait sárba taposták. - Jézus is nehezen viselte ezt a szakadatlan ellentmondást. Nap nap után szenvedett alatta. De soha nem lett indulatos, érzékeny vagy türelmetlen. Mi milyen könnyen kiesünk a szeretetből és türelemből, ha nekünk ellentmondanak, különösen ha őszinte szándékkal beszéltünk vagy cselekedtünk! Merítsünk erőt az ellentmondást tűrő Megváltó szemlélése által, hogy hasonló helyzetben elfoglaljuk az Isten-adta magatartást. Formáltatás Minden keresztyén egy-egy lelki kő, és minden élet egy-egy végtelen formáltatás, míg lassanként kinő belőle sorsunk: élted, életem. Füle L. 40
