Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
SOHA. . . „A szeretet soha el nem múlik" (I Kor 13,8). Elfogy bizony! Borzadva látom, ijesztő cáfolat az élet. Nem segít a fogadkozás sem: felborulnak a házasságok, megutálja apját a gyermek, ragadozó vad lesz a testvér, ki valamikor „szeretett". Az úgynevezett szeretet elfogy hamar - mennyi a példa! - , mert nem tud tűrni igazán, mert bőségében kérkedik, sokszor cselekszik éktelent, haragra gerjed untalan, felrója, számon tartja a gonoszt és soha nem örül az őt terhelő igazságnak. Az úgynevezett szeretet, amely ugyan a keresztyének kissé rátarti táborában az 1 Korintus 13 álarcát hordja, ott belül valójában idegen tőle. Kihűlt a kiégő szeretet pernyéje, füstje száll az úton (lassan nem kapni levegőt), s ahol pislákol is a láng még, nagyon szegényes melege: tűzéhesen bújik köréje egy-egy család, de idegen már nem fér oda, vagy didereg. Pedig ott fenn a Golgotán a MEGVÁLTÓ szíve, mint a máglya... Egész világot hívja lángja: Jöjjetek, melegedjetek! Füle Lajos Vajon nem fog-e minden felbilleni ott, ahol a múlandó ennyire túlsúlyban van? A súlypontnak az örökkévaló dolgokban kellene lennie! Nem öngyilkosság vajon, hogy belső emberedet kiéhezteted, s hagyod, hogy értelmed elcsökevényesedjen az isteni dolgok iránt? Csak az az ember igazán ember, aki Isten társa lett. Aki nem érik meg az Istennel való közösségre, aki nem örökli az örök életet s nem válik használhatóvá egy maradandó világ számára, az minden vonatkozásban bűnös. Mert az ilyen ember megfosztja magát az élet értelmétől, s megfosztja Istent munkája gyümölcsétől. Csak azért, mert Isten szeret engem, értékelem magam olyan értékesnek, hogy nem vetem el magamat, s nem engedem, hogy elvesszek a semmiben. S mivel Ő másokat éppúgy szeret, mint engem, azért látom őket is fogyatékosságuk ellenére szeretetreméltóknak. Ha azonban az embernek Istenhez semmi köze sincs, nem is tudja belátni miért volna olyan értékes, miért nem szabad őt úgy eltaposni, mint egy bogarat, miért nem lehet leszakítani, mint egy virágot, vagy eldobni mint egy darab fát vagy követ. Ezért követeli tőlünk a Szentírás elsőként az Isten iránti szeretetet, mert ahol ez hiányzik, ott hiányzik a felebaráti szeretet motorja is, és az önszeretet önzésbe torkollik. Ha bűnről van szó, ne gondolj olyan gyorsan erkölcstelenségre és bűncselekményekre. Ezek másodrendű dolgok, az alapbajnak csak kísérőjelenségei. Az egyik főbűn az ember életében az isteni szeretetnek a hiánya. Amikor az ember istenreutaltságát megtagadja és az Istennel való kapcsolat nélkül akar boldogulni, akkor az élet forrásától szakítja el magát. Vajon nem hűl-e ki a vasaló, ha kikapcsoljuk az áramforrást? Isten nélkül élni: szeretet nélküli életet jelent, mert az Isten szeretet. A szeretet nélküli élet azonban szüntelen vétkezés, állándó bűnhalmozás. A bűn tehát szeretetadósság. Az a szeretet, amellyel adós maradtál magadnak, embertársaidnak, Istennek, ez a te bűnöd. Tudod-e vajon, hogy milyen nagy a te adósságod? Pontosan akkora, amekkora a távolság közted és Jézus Krisztus között, a 4
