Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
John Bunyan - a zarándok Evangéliumi Kiadónk a közelmúltban Budapesten az ismert angol író két könyvét is kiadta: A SZENT HÁBORÚ és A ZARÁNDOK ÚTJA címmel. Mivel művei nagy jelentőséggel bírnak az egész világ keresztyénségére nézve, ezért az alábbiakban röviden bemutatjuk az írót és főművét. 1628-ban egy normann nemesi, de teljesen elszegényedett üstfoltozó családban jött a világra. Akkoriban a szegény körülmények között élő családban már az is „gondos” nevelésnek számított, hogy a fiú iskolába járhatott - a szomszédos Bedford városában, ahol megtanult írni, olvasni és számolni. Tudását csak megtérése után - önmaga fölé nőve - használta fel Isten országának szolgálatában. Prédikátor lett, igehirdetéseit gyakran tömegek hallgatták. Édesanyja korán meghalt, feleségével nagy egyetértésben, gyengéd szeretetben nevelték fel négy gyermeküket, akik közül egyik vak volt, s akit Bunyan megkülönböztetett szeretettel vett körül. Felesége árva leány volt, s oly szegény, hogy összes földi hozománya egy lábasból és egy kanálból állt. De örökölt még istenfélő édesapjától két könyvet: A kegyesség gyakorlása és Az ember útja a mennybe. Bunyan feleségével együtt olvasgatni kezdte ezeket s egyes dolgok tetszettek neki. Ezenkívül felesége sokat beszélt neki istenfélő édesapjáról, arról, hogy miként küzdött saját házában és a szomszédság körében a káromkodás ellen, és hogy milyen szent és igaz volt beszédében és cselekedeteiben. Ezek a könyvek és felesége intései annyiban hatottak a szívére, hogy igyekezet legalább a hitnek a külsőségeit megtartani. Vasárnaponként kétszer is elment a templomba, és éppoly áhítatosan tudott énekelni és imádkozni, mint a többiek. De ahogy vége lett az istentiszteletnek, újra belevetette magát a vad játékokba, és mindig első volt a táncban is. Nyomatékosan érintette lelkiismeretét egy igehirdetés, majd a szomszédasszonyának korholása átkozódásai és káromkodásai miatt. Nemsokára megismerkedett egy istenfélő emberrel, aki felhívta figyelmét a Bibliára. Bunyan elkezdte olvasni a Szentírást. Most már valóban hozzákezdett élete megjobbításához, megpróbált Isten parancsai szerint élni, és amikor ez nem sikerült, gyötrődött miatta. Buzgó keresése és imádsága ellenére is még mintegy két esztendő telt el, míg végre békességre jutott Istennel. Túl messzire vezetne, ha részletesen leírnánk mindazt a küzdelmet és kísértést, amelyet ki kellett állnia. Olykor félelme támadt, hogy vajon igazán kegyelemben kiválasztott-e, vagy pedig számára már elmúlt az üdvösség napja? Egyes bibliai helyek félreértése, majd a gonosz ősellenség istenkáromló sugalmazásai olykor annyira gyötörték és megzavarták, hogy valósággal a kétségbeesés állapotába került. Majd megismerkedett John Gifforddal, a bedfordi prédikátorral, aki maga is végigjárta a bűnök, tévelygések és a fájdalmas küzdelmek útját. Tehát megértette Bunyant és tanácsot tudott adni neki. Hogy mennyi mindent köszönhetett Isten mellett ennek a hűséges tanúnak, azt A zarándok útjá-ban írja le, amikor a keresztyén vándor mellé odaállítja az „evangélistát”, mint tanácsadót és vezetőt. Még valami segített hitének megerősödésében: Bunyan vágyott arra, hogy a múlt valamennyi istenfélő emberének tapasztalatait elolvassa. Nos, Isten rendeléséből hamarosan a kezébe került Luther Márton egyik könyve: a Galatákhoz írt levél magyarázata. Bunyan önmaga helyzetét és tapasztalatait találta meg ebben a könyvben, mégpedig oly részletesen és alaposan kifejtve, mintha mindez az ő szívéből fakadt volna. Úgy találta, hogy Luther nagyon komolyan ír a kísértésekről, azok 25
