Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
A kemény svéd generális meghatódva hallgatta, majd a hadisarc összegét egy tizedére csökkentette. Mi is az igei vonatkozása és háttere a most tárgyalt éneknek? A vonatkozás, ha nem is közvetlen, de közvetett. Amikor a Krisztus előtti utolsó évszázadokban lezárták az ószövetségi kánont, azaz az isteni ihletésű könyvek listáját, néhány ismert könyv mégsem került azok közé. „Titkos eredetű könyveknek”, másszóval apokrif műveknek minősítették azokat. Az újszövetségi írók ismerték ezeket az írásokat és többször, közvetve utaltak is rájuk, ha nem is nevezték meg külön azokat. így például Pál apostol ismerte a Salamon bölcsessége című könyvet, a Zsidókhoz írott levél írója a Makkabeusok könyvét, Jakab apostol pedig Sirách könyvét. A reformáció idején Luther Márton a bibliafordításához csatolt függelékben még közölt néhány ilyen apokrif írást. De már a 19. századi Angliában kezdték ezeket a „titkos eredetű” írásokat elhagyni. 1825- től kezdve pedig a Brit- és Külföldi Bibliatársulat nem közölte többé azokat a maga bibliai-kiadásaiban. A német protestánsoknál még sokáig a Biblia részét képezték az apokrifusok, bár külön függelékben. így a mi énekírónk, Rinckart Márton is ismerte például a Sirách könyvét és annak ötvenedik fejezetében talált egy szakaszt, amely így szólt: „Hála legyen mindenért Istennek, aki nagy dolgokat cselekszik a Föld minden határán. Ő az, aki minket anyánk méhétől kezdve életben tart és minden jót cselekszik velünk. Ő adjon nekünk erős szívet és adjon mindenkor békét a mi időnkben, hogy kegyelme állandóan velünk maradjon, és szabadítson meg minket, amíg csak élünk”. Rinckart Márton ezt a hálaadó könyörgést elmondta mindennapon gyermekeivel együtt s ez kezdett benne énekké formálódni. S ez lett később a német evangélikus keresztyénség nagy ünnepi hálaadó éneke, latin szóval „Te Deum”-ja. Ami a katolikus keresztyénség világszerte jól ismert Te Deum-ját illeti - „Te Deum laudamus - Téged Isten dicsérünk” - az Ambrosius, a 4. században élt milánói püspök szerzeménye, aki a legenda szerint Augustinus megkeresztelésének éjszakáján csodálatos mennyei, váltakozó énekszót hallott s ez ihlette meg őt a Te Deum megírására. Rinckart Márton egyébként mindvégig rendületlenül bízott abban, hogy megéri még az egy egész emberöltőn át tartó szörnyű európai háború végét és annak békekötéssel való lezárását. Isten ezt meg is adta neki. A híres wesztfáliai békekötést követő esztendőben tért haza mennyei Urához. Nagy Gyula, Hollandia AZ ÉLET: A LEGYEN! Az élet: a LEGYEN! Kár töprengeni máson. Azért is lett a LEGYEN, hogy a mindenség lásson engem, a Teremtőt, a mindent-tehetőt. A világossággal indul meg az élet: ahol fény-világ van, ott a por megéled. Hogyan és miképpen? ezt ember nem tudja... Csodálatos éppen a teremtés útja. LEGYEN! - mondja Isten és kitárul itt lenn a mozgás, az élet. Én, a VAGYOK, szóltam - és erről beszélnek csillagok és férgek: élnek! S te, amikor kérded, nézz magadba - és ott láthatod is ISTENT, látod is és érted: Ő mondta, hogy LEGYEN! Ebből lett az ÉLET! Oszvald Dániel 24
