Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
Énekeink történelmi hátteréről Jöjj mondjunk hálaszót Jöjj mondjunk hálaszót hű szájjal és hű szívvel, mert rajtunk itt az Úr nagy csodadolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk, a sok jót, mellyel áld, ki sem mondhatja szánk. Dús kincséből az Úr jó békességet adjon, hogy szívünkben a kedv víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit bú-baj ban sohasem; a rossztól óvja meg itt s túl az életen. Az Atyát és Fiút és a Szentleiket áldom; a menny Urát, kiben Szent egybe folyt a három; Aki úgy szól ma is, ahogy régente szólt, Nem változik: az Ő, és az lesz, aki volt. Fenti énekünk írója, az evangélikus Rinckart Márton (1586-1649) Lipcse közelében, Eilenburgban született, és ugyanott lelkipásztorkodott 1617-től haláláig. Élete során több evangéliumi énekgyűjteményt adott ki. Fenti énekét 1630 körül írta. Eredetileg étkezések alkalmából énekelték, hálaadásként. A szöveg alapján azt hihetnénk, hogy Rinckart Márton valami békés, derűs korszakban élt. Valójábanazonbana Harmincéves Háború gyötrelmei között telt el élete jórésze. Ez volt az újkor első totális háborúja. Szinte egész Európára kiterjedt. Eredetileg a német protestánsok és katolikusok összetűzéséből indult ki. De csakhamar belebonyolódtak a többi európai nemzetek is: svédek, franciák, angolok, dánok, csehek, osztrákok, spanyolok, portugálok. Szerepet játszott benne a Habsburg befolyási övezetben fekvő Erdély fejedelme, a mi Bethlen Gáborunk is. A már másfél évtizede pusztító háború során, Rinckart Márton gyülekezetében, Eilenburgban is pestis-járvány ütött ki a sokat nélkülöző lakosság között. Volt, amikor a halottak száma meghaladta a napi hetven főt. Később feljegyezte, hogy élete során 4480 temetésen szolgált az Igével. A pestist hamarosan borzasztó éhínség követte . Ez olyan méreteket öltött, hogy a városka utcáin gyakran húsz-harminc ember is futott egy-egy kutya vagy macska után, hogy elfogják és megfőzzék maguknak. Ilyen súlyos időkben látogatta Rinckart Márton gyülekezetének tagjait, házrólházra, vigasztalva, gyógyítgatva s minden lehető módon segítve a nyomorsújtotta népet. Kezén állandóan egy pecsétgyűrű, amibe e mondat szavainak a kezdőbetűi voltak bevésve: „Egyedül Krisztusban van bizodalmám”. Tehát e fontos üzenet állandóan „kéznél” volt! A háború végső szakaszában Eilenburgot háromszor ostromolták meg és pusztították el ellenséges seregek. Egyszer osztrák csapatok, kétszer svédek. Egy alkalommal egy svéd tábornok 30 ezer tallér hadisarc kifizetésére szólította fel a polgárok vezetőit. Rinckart Márton volt a közvetítő és bátran kifejezte súlyos aggodalmát, hogy a város képtelen lesz ezt a magas összeget előteremteni. A generális azonban hajthatatlan maradt. Ekkor a lelkipásztor egyik gyülekezeti elöljárójához fordulva ennyit mondott: „Jertek, gyermekeim, embereknél nincsen számunkra irgalom. Meneküljünk Istenhez. Majd térdre ereszkedett és buzgón imádkozni kezdett, aztán Luther énekével folytatta: Úr Jézus hozzád kiáltok, O, halld meg esdeklésem; Tetőled kegyelmet várok, Ne hagyj kétségbe esnem! 23
