Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
SZERETET, SZERETET ÉS ÚJRA CSAK SZERETET! Bizonyára hallottál arról az emberről, akit Názáreti Jézusnak hívtak. Csak három évig engedték Őt működni, de ezalatt olyan maradandó hatással volt a világra, hogy az tőle többé nem tudott szabadulni. Számtalan ember szívét nyerte meg; időszámításunk kezdete óta minden évszázadban voltak olyan emberek, akiket Ő megragadott, s akik megvallották, hogy nála üdvösséget találtak, s hogy benne ismerték fel a világ Megmentőjét. Jézus élete egyedülálló az emberiség történelmében. Benne minden emberi, Ó teljes egészében a miénk, velünk azonosult. Ezzel egyidejűleg egészen nyilvánvalóan egy másik világhoz is tartozik, s mindenki, aki vele foglakozik, az Ő Isten-voltának titka előtt áll. „Ki az közéletek, aki bűnnel tudna vádolni engem?” - kérdezte Jézus egykor kortársait, akik megpróbálták Őt tőrbe csalni. Adósok maradtak a válasszal, mivel az Ő életében semmi bűnt nem találtak. Ez volt tehát a különleges benne. Őbenne nem volt semmi bűn! Hogyan lehetséges ez? Az életét annyira kitöltötte a szeretet, hogy nem maradt hely a bűn számára. Szeretet, szeretet, s újra csak szeretet áradt belőle. - Bűn, bűn, s mindig csak bűn! Ezt lehetne a mi életünk fölé odaírni. Vagy talán nem úgy húzódik végig a bűn az életünkön, mint egy vörös fonal a posztón? Szabadok lehetünk-e ettől valamikor? Vizsgáljuk meg egyszer pontosabban ezt a „vörös fonalat”! Bűn - mi is ez tulajdonképpen? Mire gondolnak a keresztyének amikor bűnről beszélnek? Mi miatt szomorkodnak, amikor bűneik miatt szomorkodnak? Mi bocsáttatik meg nekik, amikor bűneikre bocsánatot nyernek? Mitől szeretnének megszabadulni az Ő Uruknál, Jézus Krisztusnál? Talán a szeretet hiányára gondolsz most. Szeretetben szegény életük miatt szomorkodnak. A szeretetlenségükért keresnek bocsánatot. Egész szeretetlen lényüktől vágynak megszabadulni. Hiszen az Isten szeretet, és szereteten kívül mást nem vár tőlünk. Ő a mi szeretetlenségünket ellenzi - s nem mást -, mert a szeretetlenség istentelenség. Kiállhatatlan vagy édesanyáddal szemben? Semmibe veszed az édesapádat? Szenved a feleséged követeléseid, vagy férjed a hangulataid miatt? Van talán egy munkatársad, akinek megkeseríted az életét, vagy egy beosztottad, akiben csak puszta munkaerőt látsz? Van olyan szomszédod, akivel talán sohasem váltottál egy barátságos szót sem? Érdekel-e annyira embertársaid jóléte, mint a saját magadé? Vagy körülötted csak túlterhelt emberek élnek, akiknek a helyzetén senki sem könnyít; legyőzöttek, akiket senki nem állít talpra; szomorúak, akiket senki nem vigasztal; magányosak, akiket senki nem látogat? Megengeded, hogy folytassam ezt a gondolatot még és átvilágítsak az életeden és lényeden? Hiszen ismered a parancsolatot: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” De legalább saját magadat helyesen szereted-e? Vajon helyesen bánsz a testeddel, vagy mértéktelen élvezetekkel teszed tönkre? Esetleg talentumaid parlagon hevernek, képességeid visszafejlődtek? Nem rövidíted-é meg életedet helytelen életmódoddal, s nem szűkíted-é le annak tartalmát? S mit teszel belső emberedért? Testi egészséged nem sokkal fontosabb-e számodra, mint a szíved békessége? Vajon nem megy a jó kereseted a lelkiismereted rovására? Nem tűnik számodra értékesebbnek egy elegáns autó, mint az érzékeny szív? Ki tudja mi mindent megteszel a szép otthonért, de az örök otthonért semmit sem teszel?! 3
