Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
„AZ AZ ÖT” Jaj, mind a tíz szűz elaludt! Pedig várták a Vőlegényt, de üres lámpával az az öt... így nem mehettek Őelébe, s közben - bezárták a kaput! A keresztyén nép elaludt. URAM ISTEN, mi lesz a vége? S ki lesz közülünk „az az öt”, ki ott marad... kívül... az éjbe’? Füle Lajos A segítőtárs, akivel az Úr Jézus Krisztus befejezi művét, a Szent Szellem. Ő gondoskodik mindig újabb ébredésről, felébreszti, meggyőzi és Jézus keresztjéhez vezeti az embereket. A világból kivett „köveket” egymás után építi be a lelki-szellemi házba. Isten Fia, a nagy építész, aki vállalta, hogy elvégzi és be is fejezi a megváltás nagy művét: Isten testté lett Igéje. Az építés munkáját Jézus végzi. Az Úr hatalmas erővel építi Gyülekezetét. Feladatát elvégzi minden ellenségeskedés ellenére, támadjon az a világ, a testies gondolkozású emberiség, vagy a Sátán oldaláról. Viharokban és orkánokban, nehéz, nyughatatlan időkben is csendben folyik tovább az építés - lárma, nyugtalanság és minden nagyobb felhajtás nélkül. „En megteszem - jelenti ki az Úr -, és senki sem fogja megakadályozni azt”. 3. Vizsgáljuk meg az alapot, amelyre a Gyülekezet épül. Az Úr Jézus Krisztus mondja: „En ezen a kősziklán építem fel Gyülekezetemet”. Mire gondolt az Úr, amikor az alapról beszélt? Péter apostol személyére, akihez szavait intézte? Természetesen nem. Ha Péterre gondolt volna, biztosan úgy fogalmazott volna: „Rád fogom építeni Gyülekezetemet”. Éppen annyira egyértelműen fogalmazta volna meg, mint a Péterhez intézett egyéb szavait, pl. amikor így szólt: „Neked adom a kulcsokat”. - Nem, Jézus nem az apostol személyére gondolt, hanem Péter közvetlenül előbb mondott bizonyságtételére. Nem Péter volt az alap, a megtévedt, az állhatatlan tanítvány, hanem az a hatalmas igazság, amit az Atya jelentett ki neki. Jézus Krisztus volt az igazság és egyben a szikla is. Közbenjáró és messiási küldetéséről beszél ebben a versben. Arról a csodálatos igazságról, hogy Jézus a megígért Szabadító és Közbenjáró Isten és ember között. Ez az a szikla, az az alap, amelyen fel kell épülnie Jézus Gyülekezetének. Ennek az alapkőletételnek óriási ára volt. Ehhez Isten Fiának magára kellett öltenie emberi természetünket és emberként kellett élnie, szenvednie és meghalnia- nem a saját, hanem a mi bűneinkért. Meg kellett halnia és fel kellett támadnia, majd ebben a természetben felment a mennybe, hogy Isten jobbján foglaljon helyet. Ezzel örök üdvösséget szerzett mindazoknak, akik rábízták az életüket. A Gyülekezet terhét semmilyen más alap nem tudta volna hordozni. Ennek az egyszer lefektetett alapnak nagy teherbíróképessége van. Elég erős ahhoz is, hogy az egész világ bűnét hordozza. Már magára is vette minden hívő bűneinek terhét, akik erre az alapra építettek. Mindenfajta bűn változatát: azt is, amit gondolatban vagy képzeletünkben követünk el, látható és titkos, Isten és emberek ellen elkövetett bűnöket is, - a szikla elég erős az egész teher hordozására. A közbenjáró Krisztus csodálatos gyógyír az egész világ bűne számára. Jézus Gyülekezetének minden tagját erre az alapra állítja. A hívők különböző mértékben jutottak el a bibliai igazságok megértésére, de üdvösségük sziklájában mindnyájan megegyeznek. Hol találnak békességet és reményt? Miért tudnak bizalommal tekinteni a jövőbe? Minden egyetlen csodálatos igazságra vezethető vissza: Krisztusra, aki Közbenjárónk Isten és ember között, főpapi hivatása betöltésében örök biztonság mindazok számára, akik felismerték bűnüket és bűnösnek vallják magukat. 20
