Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
4. A Gyülekezet előre jelzett megpróbáltatása. Az Ige a pokol kapuiról beszél, ami ebben az értelemben a Sátán hatalmát jelenti. Jézus igazi Gyülekezetének történetét állandó zaklattatások és harcok jellemezték. A Sátán, e világ ura, mindig is a Gyülekezet halálos, megátalkodott ellensége volt. Ó Jézus Gyülekezetét engesztelhetetlenül gyűlöli. Tagjai között mindig nyugtalanságot akar kelteni. Minthogy pedig a világ gyermekei a Sátán uralma alatt állnak, arra kényszeríti őket, hogy Isten népét gyengítsék és nyomorítsák. Ha a fejet nem tudja eltalálni, megelégszik a sarokkal is. És ha már a mennyet nem tudja elrabolni a hívőktől, mindent megtesz azért, hogy menet közben félelmet keltsen bennük és kínozza őket. Ez az ellenségeskedés már hatezer éve tart. Hitetlenek milliói szolgálták ki a Sátánt és engedelmeskedtek akaratának, anélkül, hogy erről tudtak volna. Gondoljunk csak a fáraóra, Heródesre, Néróra, Diocletianusra és még sorolhatnánk a neveket, akiknek viselői üldözték a Gyülekezetei. Mind csak eszközök voltak a Sátán kezében. Jézus Teste, a Gyülekezet, sohasem tudta kikerülni a sötétség hatalmai ellen vívott harcot. Mindig égő csipkebokorra hasonlított, mégsem pusztult el sohasem, vagy úgy járt mint a menekülő asszony a pusztában, de sohasem nyelte el őt a fenevad (Jel 12,6). Az egyház mint intézmény, ismeri a békesség és virágzás időszakait, Jézus igazi Gyülekezete számára azonban az ellenségeskedés megmarad; a harc még nem ért véget. A Gyülekezet minden egyes tagja ki van téve sátáni támadásoknak. A harcot senki sem kerülheti el. Ez kezdettől fogva jellemző minden szent életére. Gondoljunk csak az apostolokra, Pálra és Jakabra, Péterre és Jánosra. Polikarpus, Ignatius, Augusztinus, Luther vagy Kálvin is csupán Istenünk hadseregének fáradhatalan harcosai voltak. A támadások hol személyük, hol javaik ellen irányultak. Időnként rágalmak Túrmezei Erzsébet Ndepfio Nem ismerlek, afrikai testvérem, de a nevedet nagyon szeretem. Te magad választottad - talán nagy csodát csodálva térden - hogy boldogan viseld végig az életen: „Ndepfio! Ndepfio!” „Valaki meghalt értem!” Mert ez volt az a szent felfedezés, amiért hálát adni még az öröklét is kevés. S ahányszor elhangzott neved, mindig erre emlékeztetett derűs nappalon, csillagtalan éjben... ha öröm ért, ha próba, fájdalom: „Ndepfio! Ndepfio!” „Valaki meghalt értem!” „Valaki meghalt értem!” Ismeretlen, távoli testvér, hadd vallom meg neked: nem viselek ilyen drága nevet, de nekem is ez a legnagyobb titkom, harcban is békém és ragyogó vértem! Nincs e csodának égen-földön mása! Ndepfio, fogjunk lélekben kezet, s hirdesse életünk, szolgálatunk és szívünk minden dobbanása: „Valaki meghalt értem!” „Valaki meghalt értem!” érték őket, míg máskor nyílt üldöztetésben volt részük. A Sátán így vagy úgy, de mindig Jézus Gyülekezete ellen harcolt, és a pokol kapui (erői) gyakran fenyegetően közel kerültek Isten gyermekeihez. 5. Vizsgáljuk meg Jézus igazi Gyülekezetének biztonságát. A nagy építőmestertől csodálatos ígéretet kapott: „A pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta”. Ő az, aki nem hazudhat, szavát adta Gyülekezetének, hogy 21
