Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
Gyere, számoljuk meg a csillagokat! Szeretnéd gyermekedet megtanítani csodálkozni? Ezért lapunkban ezentúl rövid cikkeket közlünk a teremtés csodáiról és Isten Igéjének nagyszerűségéről - W.L. Coleman, amerikai író tollából. A történetek szándékosan rövidek, ugyanakkor lebilincselően érdekesek, és jó eligazításul szolgálnak az életre. A Biblia tele van a természetből vett nagyszerű példákkal. Az Úr Jézus újra meg újra használta a környezetből vett képeket, mert a szél, az állatok és a virágok sok mindenre megtaníthatnak minket. Ma is tanít minket Isten a természet elemei által. Isten és a természet többet jelenthetnének számunkra, ha megtanulnánk jobban figyelni reájuk. Újra meg kell tanulnunk a természetre figyelni, Isten csodálatos világának örvendezni, fölötte ámulatba esni és érte Istent dicsérni. „Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. ” Zsoltár 147,4 Egy derűs nyári éjszakán menj ki egyszer a szabad ég alá, és nézz fel a csillagos égre. Jó látásviszonyok mellett körülbelül 2000 csillagot is megszámláihatsz. Ha nem élt volna Galileo Galilei, az olasz professzor, akkor azt hihetnénk, hogy összesen ennyi csillag létezik. Galilei volt az első, aki 1609-ben távcsövön keresztül vizsgálta az eget. Meglátta a Jupiter holdjait, a holdon levő krátereket és a Tejútat képező sok ezernyi csillagot. Jóllehet az emberek már évszázadokkal Galilei előtt is megfigyelték a csillagokat, ettől kezdve olyan csodákat pillanthattak meg, amelyekről nem is álmodtak. A távcsőnek köszönhetjük, hogy tudjuk: a Föld egy hatalmas tejútrendszer része, amely legkevesebb 100.000 csillagból áll. Később azt is fölfedezték, hogy több mint egy millió ilyen tejútrendszer van, legalábbis ennyiről tudunk, azt azonban nem ismerjük, hány maradt meg elrejtve a szemünk elől. Egyszerű számítással megállapíthatjuk, hogy távcsővel több mint 100 milliárd csillagot észlelhetünk. A tudósok ma még nem tudnak mindent a csillagokról és a tejútakról. Isten azonban kezdettől fogva ismerte a csillagok számát, és megtudja számlálni azokat. A zsoltáros azonban még ezen túlmegy, amikor emlékeztet minket arra, hogy Isten néven nevezett minden csillagot, és meghatározta a csillagok számát. Az egyik New-York-i csillagvizsgáló csillagásza elmondta, még nem ismert olyan csillagászt, aki istentagadó lett volna, aki ne hitt volna Istenben. Mert aki szemléli a világegyetem végtelen pompáját, és foglalkozik is vele, nem is tehet mást, mint hogy higgyen egy hatalmas teremtő Istenben. Gondold meg: Ha Isten közvetlenül ismertebb, mint 100 milliárd csillagot, akkor számára az is lehetséges, hogy az én személyem is érdekli Őt. - Hálát adok Istennek, hogy életem minden napján törődik velem. □ emésszék a magokat. Ezáltal a mag az állatok ürülékével sértetlenül kiválasztódik. Az okos cseresznyefa így tudja szétküldeni magjait az egész országba, ugyanakkor pedig rögtön egy kis adag trágyával kerülnek a földbe. Ha a fának nem jutott volna „eszébe” ez a „ravasz” gondolat, összes magja körülötte szóródna szét és a belőlük kinövő kis cseresznyefák akadályoznák és végül megfojtanák egymást. Amikor Bencének és Zsuzsinak felolvastam az okos cseresznyefa történetét, megkérdezték:- Ez a fa tényleg ilyen okosan átgondolt mindent? Hiszen csak fa, nincs esze! Ezt csak Isten rendezhette így el, amikor megteremtette a cseresznyefát! „Mily nagyok alkotásaid, Uram! Igen mélyek gondolataid! (Zsolt 92,6). Dr. Erich Hitzbleck 18
