Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
A TEREMTETT VILÁG BIZONYSAGTETELE Az okos cseresznyefa Kertünkben egy gyönyörűszép cseresznyefa áll. Húsz évvel ezelőtt ültettük, törzse azóta egész tekintélyes vastagságúra terebélyesedett. Ha egész évben figyelemmel kísérem, azt kell mondanom, hogy nagyon okos cseresznyefám van. Minden évszakban pontosan tudja ugyanis, hogy mi a feladata. Télen teljesen kopasz. Ilyenkor csak törzsből és ágakból áll, mintha csak tudná, hogy semmi értelme leveleket hajtania, hiszen a hidegben úgyis lefagynának s a szél csak jobban cibálná. Ahogy azonban a tél a végéhez közeledik, biztosan megsejti, hogy nemsokára kisüt a meleg tavaszi nap, mert előrelátóan kis rügyeket és bimbókat hajt, amelyeket azonban érzékenységük miatt védőburokkal vesz körül. Mire végre elérkezik a tavasz, sötét, kopasz ágaiból előtűnnek csodálatos fehér virágai. Lehet, hogy az embernek akar örömet szerezni a szép látvánnyal? Talán. Megfigyeltem azonban, hogy ilyenkor csak úgy rajzanak körülötte a méhek és más rovarok. Mit akarhatnak a fától? A virágok fehér színükkel és finom illatukkal csalogatják magukhoz a kis rovarokat. Ugyanis kapnak tőlük valamit. Úgy látszik a fa tudja, hogy a méhek nagyon szeretik az édességet. Ezért minden egyes virág mélyén egy csepp mézet rejtett el. A szorgalmas méhek pedig előhozzák, jóllaknak vele és ráadásul nagy mennyiséget raktároznak el belőle a méhsejtekben. Még mondja valaki, hogy nem barátságos a mi cseresznyefánk! Tényleg csak a rovaroknak akar örömet szerezni? Nem, dehogy! Viszonzásul az állatoknak is kell valamit tenniük. Nagyon szeretné ugyanis, ha beporoznák a virágait. Ezért olyan a felépítésük, hogy a méhek a beporzást mézgyűjtés közben észrevétlenül el is végzik. Hogyan juthatott „eszébe” cseresznyefánknak ez a „ravasz fogás”? A virágzás elmúltával nemsokára megláthatjuk, hogy a fa „ötlete” milyen jól bevált. A sziromlevelek lehullanak, hogy helyükön először kis zöld cseresznyék fejlődjenek ki, amelyek egyre kövérebbek lesznek. Ha a fa elég kövérnek tartja a gyümölcsöket, akkor megint valami okosat tesz. Mindegyik szemet gyönyörű pirosra festi. Ezt vajon miért teszi? Tudja, hogy a madarak nagyon szeretik az édes cseresznyét. A szemeket azért festi égővörösre, hogy odacsalogassa őket és hogy könnyebben meg tudják találni a gyümölcsöket. A fa ezzel tényleg csak a madaraknak akar jót tenni? Vagy ebben is „önző hátsógondolat” vezérli? Valóban most is más élőlényeket, a madarakat veszi igénybe egy kis szolgálatra, és hogy szívesen tegyék, ízletes jutalmat ad nekik érte. A fa magját ugyanis a pirosló, édes cseresznyékbe dugta el, mintegy vetőmagként. Simára és kerekre alakította, hogy az állatok a gyümölcslopkodás közben a cseresznyével együtt könnyen lenyeljék. Kőkemény héjjal vette körül azonban, nehogy a madarak erős gyomornedvei meg-17
