Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 3. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (39) Amint láttuk, az 5. fejezet záró részében Pál apostol a férj és feleség viszonyáról beszélt. Végül a házastársi közösség képét használta fel arra, hogy azzal Krisztus és az Ő teste, a Gyülekezet közti kapcsolatot szemléltesse. A 6. fejezet a szülők és gyermekek közti viszony elemzésével kezdődik, vagy pontosabban, azzal folytatja az apostol a családi, a társadalmi együttélés keresztyén normáinak taglalását. (Az összefüggő szakasz az 5,22- 6,9-ig tart, amit csak a késői, nem mindig szerencsés fejezet és versbeosztás tör meg.) „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüléiteknek az Úrban, mert ez a hely es” (6,1). AKároli szöveg itt pontosabban adja vissza a görög szöveget: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüléiteknek az Úrban, mert ez az igaz”. Hogy mennyire fontos dolog a Szentírásban a szófogadás, az engedelmesség, azt az Úr Jézus földi életében szemlélhetjük a legjobban. „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki” (Zsid 5,8-9). Ajánlom megfontolásra ezeket a szavakat minden szülő ellen lázadó fiatalnak és minden munkahelyi főnök ellen zúgolódó, elégedetlenkedő munkásnak. Az 5,21-nél tárgyaltuk a különbséget a szófogadás, engedelmesség és az alárendeltség között. A gyermekek esetében nem alárendeltségről beszél az apostol, hanem engedelmességről. A gyermekeknek csak akkor nem lesz teher a szüleiknek való szófogadás, ha először megtanulnak engedelmeskedni Istennek. Ez hogyan történik? A gyermeknek - de ez az alapelv a felnőttekre is áll - , oda kell figyelnie Isten beszédére, meghallgatni és cselekedni szavait. Isten akaratát kell állandóan keresnie, ahogy ezt a tökéletes Fiú is tette. Az Ő szívét az a bizalom töltötte el, hogy az Atya minden esetben a legjobban tudja, mi a jó Neki. így helyez az Isten minden emberi kapcsolatot egy isteni viszonyba. Ezt megélni természetesen csak a Krisztusban új életet nyert ember tudja. Az apostol nem indokolja különösképpen, hogy miért kell engedelmeskedni a parancs iránt. Egyszerűen annyit mond: „ez a helyes”, azaz igazságos, jogos, méltányos, az isteni jogrendnek megfelelő. A Kolossá levél párhuzamos helye is ezt igazolja: „Ti gyermekek, engedelmeskedjetek a szüléiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrnak” (3,20). A megváltatlan, Istentől messze távolodott ember és gyermek az eddig elmondottakat felmentésnek vehetné. Én nem vagyok hívő, nem vagyok „az Úrban”, rám nem vonatkoznak a Biblia parancsai, tehát a szüleim iránti szentírási parancs sem. Nem vagyok köteles engedelmeskedni, az életemet úgy rendezem be, ahogy nekem tetszik. Senki nem szólhat bele, még a szüleim sem. Az Ige azonban kihúzza a talajt a bűnös ember kibúvói alól. Pál apostol nem új családi törvényt állít fel, mert a minden idők, minden társadalmára érvényes 10 parancsolatból idézi az ötödiket: „Tiszteld atyádat és anyádat: (2Móz 20,12) ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: hogy jó legyen dolgod, és hosszú életű légy a Földön” (Ef 6,2-3). Ma is igaz, és az isteni elveket tükrözi a több ezer éves kínai mondás: „Amely nép nem tiszteli, nem becsüli öregjeit, pusztulásra van ítélve.” Követendő példa lehetne számunkra a kínaiak még ma is eleven, szerető gondoskodása szüléikről, öregjeikről. A 4. vers szorosan hozzátartozik az első háromhoz. Nekünk, szülőknek mindig azzal együtt kellene idéznünk és soha nem szem elől téveszteni: „Ti pedig atyák, ne ingereljétek 92
