Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 3. szám
(ne bosszantsátok) gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel. ” Az első ami szembetűnhet, hogy az első három vers együtt említi a szülőket - édesapát és édesanyát - a 4. vers csak az atyákat szólítja meg. A modern civilizáció egyik „vívmánya”, hogy ezt a felelősséget az édesapáról az édesanyára hárította át. A legtöbb gyerek szemében az apa szerepe az, hogy kora reggeltől késő estig robotolva előteremtse a család anyagi szükségeit. Sőt, a mindennapi kenyéren túl az is feladata, hogy biztosítsa a család hétvégi pihenését, szórakozását. Természetesen úgy, hogy legyen gépkocsi, telek, nyaraló - ahol a gyereknek nem kell a kerttel vagy egyebekkel bajlódni - , mert ez a szülei dolga. Otthon is legyen összkomfort - színes televízió, video, számítógép, hifitorony, s évente egyszer külföldi utazás, mert ha ezeket nem biztosítja, a gyermek szemében „nem jó apuka”. Mit tesz a legtöbb édesapa? „Gürizik”, másod-, harmadállás és közben arra nem jut ideje, hogy gyermekével foglalkozzon, leüljön vele időnként nyugodtan elbeszélgetni, meghallgatni a problémáit. Azt gondolja, hogy ha teljesítette „csemetéje” minden kívánságát, ezzel eleget tett apai kötelességének. Micsoda ördögi csapda ez! És mi van az édesanyával? A legtöbb esetben ő is munkavállaló és amellett ráhárul a házimunka, a „nevelés” (és itt a görög szöveg elsősorban a fizikai táplálkozásról beszél), és ezzel ereje végéhez ért. Hol marad a mindennél lényegesebb nevelés „az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel"? Erre már se idő, se erő nem jut és a gyermek egy követelőző, elkényeztetett zsarnok lesz. A szülő pedig csak sóhajtozik: pedig én mindent megadtam neki, erőm felett is. Valóban mindent? Hogy folyik a nevelés? Az anyai szeretet általában védelmező, oltalmazó pajzs az időszakos apai fegyelmezés idején, ami a legtöbb esetben szintén nagyon elnéző. Az ilyen fajta nevelés gyümölcse azután igen keserű a szülők számára. A gyereknek pedig mindkettőre nagy szüksége van: a testi nevelésre (táplálkozásra) is, mégpedig a helyes táplálkozásra, de a fegyelemre és intésre is. Az itt található görög szó a fegyelemre a paideia, (ebből van a pedagógia szó), aminek szógyöke a megütés, fizikai fegyelmező eszközök használata is a nevelésben, ha szükséges. - Az intés görög szava a noütheszia, aminek gyöke pedig az értelem, az értelmi ráhatás, megmagyarázás, figyelmeztetés a következményekre. A kettőnek egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy nevelésünk eredményes legyen. A Szentírás nem ismeri el a mai modernnek nevezett nevelési elveket. Azt, hogy a gyermeket nem szabad megverni, megütni. Az értelmetlen, düh-levezető cséplést azonban tiltja. A fizikai és értelmi fegyelmezés bibliai egyensúlyát, ma csak Pál által is hozzátett, „az Úr tanítása szerint”, tarthatja fenn. Ez igen fontos! Pál apostol ezeket a nevelési alapelveket a gyülekezet tagjaival szemben is gyakorolta. (Ránk, gyülekezetek, közösségek vezetőire nézve is kötelezőek!) Olvassuk el az IThessz 2,7-12 verseket. Az apostol szívét eluraló anyai érzésekről így ír: szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya melengeti gyermekeit - készek voltunk átadni nektek... saját lelkünket is - éjjel és nappal dolgoztunk”, stb. Pál azonban nemcsak édesanyjuk, de édesapjuk is volt a gyülekezeteknek. Amikor apai minőségében lépett fel, hangot váltott: szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk - mint gyermekeit az atya... intettünk, buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon. ” Aki ilyen indulattal él, nevel a családban, gyülekezetben, az bizonyára nem ingerli, bosszantja (Ef 6,4) gyermekeit, a rábízottakat. Olvassuk el még ezzel kapcsolatban a Zsid 12,5-11 verseket is. A szakasz így kezdődik: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. 93
