Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 3. szám
BIBLIAI FOGALMAK MAGYARAZATA Alak - schéma, morfé, morfosis, eidos Az alak fogalmának az Újszövetség görög szövegében két megfelelője van, amelyeket világosan meg kell különböztetnünk: schéma jelöli a magatartást (habitust) és morfé a külső megjelenési formát, amely által valami szemléletessé, felismerhetővé válik, ami egyébként az ember számára láthatatlan, mint például az Isten valóságos lényege. Azzal, hogy az Úr Jézus, mint Isten Fia megüresítette magát, Ő, aki egy az Atyával, szemléletessé tette Isten igazi lényét. Fülöp kérésére: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát’’ (azaz: tedd szemléletessé az Atyát), Jézus Krisztus azt felelte: „Aki engem lát, az látja az Atyát... Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van?” (Jn 14,8- 10). Pál ezt az Atya- Fiú kapcsolatot így ábrázolja a Fii 2,6-8-ban: „Mert Ő Isten formájában (morfé) lévén, nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel (isa theo), hanem dicsőségéről lemondott (kenun = magát megüresíteni), szolgai formát (morfé) vett fel, emberekhez lett hasonlóvá (homoioma), és magatartásában (schéma) is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmessé lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.’’ Mily hatalmas Ige! És Isten kinyilatkoztatásának számunkra milyen kifürkészhetetlen útja! Istennek formája (morfé) jelenti a külső alakot, amelyben maga Isten jelent meg, ahogyan azt Krisztus a maga öröktől fogva való dicsőségében bírta (v.ö. Jn 17,5). Jelenti az Isten arcát (eidos) (Jn 5,37), a láthatatlan Isten képét (eikon) (Kol 1,15), az Ő dicsőségének kisugárzását (apaugasma) (Zsid 1,3); ennek a megjelenésnek az ellenpárja a szolga alakja, aki emberekhez hasonló. Jézus Krisztus nemcsak szolgai formát (morfé) öltött, hanem magatartásában (schéma) is olyan volt, mint az ember, azaz külső viselkedése tisztán emberi volt. Ezt az utat járta meg az Isten Fia, mint valóságos Ember-Fia, hogy bennünket megváltson, és a fiúság viszonyába felemeljen. E világ alakja, vagy magatartása (schéma) múlandó, nem maradandó (1 Kor 7,31). Jézus Krisztus felülről lefelé, egészen a kereszthalálig vezető dicsőséges útjának felel meg a mi utunk alulról felfelé, egy átformálódásban (metamorphousthai) az Isten Fiának képére. Galata 4,19: „amíg ki nem formálódik bennetek a Krisztus” (morphousthai), azaz szilárd, maradandó formát nem ölt. Ez az átalakulás az „értelem megújulása” által megy végbe (Róm 12,2), és azáltal, hogy „miközben az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemléljük, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre” (2 Kor 3,18). Ez az átformálódás a dicsőségek sorozatának számunkra beláthatatlan láncolatán át történik, amíg hasonlókká nem leszünk Isten Fia képéhez, hogy Ő legyen az elsőszülött sok testvér között (Róm 8,29). „aki az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá (symmorphos) változtatja (metaschématizein) a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel alá is tud rendelni önmagának mindent” (Fii 3,21). Gyarló testünk nem azonos a halandó, nyomorúságos testtel, hanem a tökéletesek belső testi magatartása, amikor Őt utánozzuk, Aki megalázta magát egészen a kereszthalálig (Fii 2,8). Ehhez a belső magatartáshoz járul „testünk odaszánása - élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” (Róm 12,1). Amilyen dicsőséges ez az átformálódás, olyan veszélyes és romboló hatású ennek a karikatúrája, a puszta külső forma (morphosis), a külső látszat. Van külsőleges „ismeret és igazság formája” (Róm 2,20) és „kegyességi forma” (2Tim 3,5) is. V. ö. Kép (eikon) képmás. r 7 Г Л „.Adjatok kálót az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, коду a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek!” Kolossé Л, "12 V____________________J 91
