Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
Az üres sír Az üres sírhoz először két asszony, majd Péter és János ment ki. A Máté 28,6-ban azt olvashatjuk, hogy az angyalok is arra biztatták őket, hogy menjenek be a sírüregbe, és győződjenek meg róla, hogy Jézus él. A tanítványok csodálkozva távoztak. Nem ismerték még a feltámadásról szóló írásokat. Magdalai Mária azonban ott maradt, és elsőként látta a feltámadott Jézust. Csodálatos dolgokat tanít az üres sír. Ezek közül emelnék ki néhányat: A vágyakozás helye: Magdalai Mária virradatkor ment a sírhoz (Jn 20,1). Az élet helye: Nincs már a sírban (Jn 20,9). A reménység helye: Ő él, feltámadott (Róm 6,4). Az öröm helye: Nagy örömmel mentek (Mt 28,8). A vigasztalás helye: „Ne féljetek!” (Mt 28,10). A szolgálat helye: „Menj az én testvéreimhez!” (Jn 20,17). Az üres sír azt hirdeti, hogy egykor majd meg fognak nyílni azoknak sírjai, akiket szerettünk. Jézus Krisztus sírjába elhatolt az Atya hangja (Csel 2,24; Ef 1,20). A mi sírunkba a Fiú (Jn 5,25) és a főarkangyal (ITesz 4,16) hangja fog elhatolni. Ekkor feltámadnak a Krisztusban meghaltak, és élni fognak. Nagy lesz az örömünk, mert Őt magát, Urunkat, Jézus Krisztust fogjuk látni, és nemcsak elmenőben, mint Máté 28,10- ben, hanem mindenkor az Úrnál leszünk (lTesz4,17b; lJn3,2). Ki mérheti fel azt az örömet, hogy Krisztus dicsőségét láthatjuk (Jn 17,24)?! Ki ez a feltámadott Úr? A Szentírás csodálatos dolgokat ír róla (Csel 2,22-24). Az angyal nagy tisztelettel beszél a feltámadott Úrról. Bár szolgai formában jött el, alacsonyabb sorban, mint az angyalok (Zsid 2,7), és az emberek gyalázatosán megalázták, Ő mégis mindeneknek Ura. Péter apostol a mindenség Urának és Krisztusnak nevezi (Csel 2,36; 10,36). Pál apostol a dicsőség és mindenek Urának nevezi (lKor 2,8; 15,57; Róm 10,12). János apostol az urak Urának és a királyok Királyának nevezi (Jel 17,14). A próféták benne látják a várva vártat (Lk 2,30-32; 10,24; Jn8,56; Ef 3,5; Zsid 11,13). Különösen felmagasztalta az Atya (Fii 2,9- 11), aki trónjára emelte és jobbjára ültette (Zsolt 110; Zsid 1,8-12). Mit tanít Urunk üres sírja? Pusztán külsőségeket tekintve szép hely lehetett, a sír új volt tavasszal egy virágzó kertben, amelyet a kertész biztosan gondosan ápolt. A sírt a sziklába vájták. Az „örökkévalóság sziklája” sziklasírban nyugodott. Az Úr halála után a gazdagok közé jutott (Ezs 53,9). Itt nem érződött a rothadás szaga, mint Lázár sírjában (Jn 11,39). Sírja nem volt számára hosszabb tartózkodási hely (Zsolt 16,10; Csel 2,27). Krisztus feltámadásával a mi sírunk is csak átmeneti hely lesz számunkra (ITesz 4,16). Jézus üres sírja többé nem a halál és a félelem helye volt, amelynek az emberek egész életükben rabjai (Zsid 2,14-15), mert az angyal biztatta az asszonyokat, hogy ne féljenek (Mt 28,5). Az üres sír nagy reménységet hirdetett az asszonyoknak: „Mert én élek, és ti is élni fogtok” (Jn 14,19). A hívőben a feltámadott Jézus élete folytatódik tovább (Róm 8,11). Az üres sír a bátorítás helye lett. Ezt bizonyítják a reményvesztett emmausi tanítványok, akiknek a szíve felhevült, amikor a feltámadott Krisztus kijelentette magát nekik (Lk 24,32). Az üres sír a próféták jövendöléseinek beteljesülése (Zsolt 16,10; Ézs 53,9). Ala-10
