Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
posan megszégyenítette ellenségeit is, és nemcsak az őröket - akik úgy feküdtek a földön, mint a holtak, és félelmükben elmenekültek -, hanem azokat is, akik elvetették a Krisztust, akik keresztre feszítették Őt. Pilátus és a zsidó nép vezetői biztosan együtt reszkettek az őrökkel, amikor ez utóbbiak meghozták Krisztus feltámadásának hírét. Mégsem tértek meg, hanem hazugsághoz folyamodtak, hogy tettüket elfedezzék. De vajon hogyan érezték magukat haláluk órájában? Az üres sír Isten dicsőségének hatalmas kinyilatkoztatása. Angyalok jelentek meg a sírnál, hatalmas mennyei lények. Azt is tudjuk, hogy Jézussal együtt sok elhunyt szent teste feltámadt (Mt 27,52-53). Mit tanít az üres sír? Befejezett tények elé állít! Isten elfogadta a váltságdíjat, amit az Úr bűneinkért fizetett. Legjobb kezesünk mindenért megbűnhődött (lKor 6,20; Zsid 7,22; lPt 1,18-21). Üdvösségünk teljesen biztos (Róm 4,25). Isten elismerte, amit Krisztus érettünk tett, és szeretett gyermekeinek nevez minket (Ef 1,6-7.14). A bűnös bármikor bátran jöhet, és elhiheti, hogy a feltámadott Jézusnak van hatalma mindenkit megmenteni (Zsid 7,25). A kételkedők - mint Tamás - odamehetnek Jézus üres sírjához, és meggyőződhetnek róla, hogy Krisztus él (Jn 20,28). A megkötözöttek eljöhetnek, és láthatják, hogy itt minden béklyó széttörik és földrehull (ÍJn 3,8b; Kol 1,13). Szellemben menjünk mindnyájan oda, és lássuk meg, mi történt ott értünk. G. R. Brinke A krókuszok A krókuszok törékeny szépségükben úgy nyújtják parányi szirmaik az ég felé, mintha imára, de nem kérés van abban, hála! F. L. Én is hozzájárultam a megfeszítéséhez... „Krisztus meghalt a mi bűneinkért...” XKor 15,3. Rembrandt híres festményének, a „Keresztre feszítés” szemlélésekor az ember figyelme először a haldokló Krisztusra irányul. Majd később a környezetre, a különböző személyekre fordul a tekintet. Megfigyelhető, amint a képen szereplő különböző emberek magatartásukban és tevékenységükben a megfeszített Isten Fiával szemben vannak ábrázolva. Végül a tekintet a festmény sarkára irányul, ahol egy magányos alak csaknem árnyékban van elrejtve. Igen, ő a festő, maga Rembrandt. A művész ezzel akarta kifejezni, hogy az ő bűnössége is hozzájárult az Úr Jézus megfeszítéséhez. Próbáljuk általánosítani ezt a rembrandti magatartást: Amikor az Isten Fiával szembeni kegyetlen eljárásra gondolunk, azt is szem előtt kell tartani, hogy tulajdonképpen mi is, mindnyájan hozzájárultunk a keresztre feszítéséhez. Részünkre is ott „Elvégeztetett”. Az egész világ bűnéért halt meg Ő, mint „Igaz a nem igazakért, hogy elvezessen minket az Istenhez, miután halálra adatott hústest szerint, de megeleveníttetett szellem szerint” (lPt 3,18). 11
