Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 3. szám
Inkább néhány olyan ismérvet szeretnék megnevezni, amelyek alapján meg lehet ítélni azokat, akik azt állítják, hogy zenészi képességeikkel az Urat akarják szolgálni. Elsősorban nem egy bizonyos zenei stílust keresek. Nem hiszem, hogy a zenében van egy önmagában veszélytelen stílusirány. Másrészt nem tudom kimondottan elítélni az ütőhangszerek és elektromos gitárok bevetését. Előttem sokkal fontosabb maga az énekes keresztyén élete a zenénél, amely legjobb esetben is csak belső meggyőződését fejezi ki. Szeretném egy példával megvilágítani: Senki sem fog felháborodni, hogyha egy énekkarban, amely érzelmesen énekli, hogy „Ha Isten békéje lakja szívemet...” olyanok is énekelnek, akik bűnben élnek, sőt, életük éppen az ellenkezőjét fejezi ki annak, amiről az énekben bizonyságot tesznek. Másrészt egyesek biztosan tiltakoznának, ha valaki, akinek az éneke összhangban van az életével, szokatlan zenei stílusban fejezi ki mondanivalóját. Az alábbi ismérvek a külső jegyekkel kezdődnek, ám ezek is bizonyos belső állásfoglalásról tanúskodnak. Majd rátérek a dolog lényegére. 1. A pénzkérdés Rögtön visszautasítanám azokat, akik fellépésükért pénzt, költségtérítést stb. követelnek vagy várnak. Az evangélium terjesztésére időt, pénzt és erőt áldozni kell. Akinek valóban szívügye, az nem riad vissza semmilyen áldozattól. Ha azonban az ellenkezője igaz, ha az ember megpróbálja fedezni a költségeit, sőt nyereséghez jutni, a bizonyságtétel fellépés, egy minden hitelét vesztett showműsor lesz. Vannak olyan énekesek és együttesek, akik egy-egy fellépésért tetemes öszszegeket követelnek, és akikről ezért nem is hiszem el, hogy bármilyen keresztyén indítékból játszanának. A lelki eredmény az ilyen előadás után általában: A költségeken kívül semmi. Azt hiszem, hogy az énekesek és együttesek túlnyomó többsége azonnal leállna „szolgálatával”, ha megszüntetnénk az esztelen költség- és kilométertérítést. (Ez az elv vonatkozik természetesen az igehirdetőkre is!) 2. Mennyire látható, hogy Jézust követik? Nem az a lényeg, hogy a külsőségeket túl kell hangsúlyozni. Minden énekes legyen azonban példakép az 1 Tim 4,12 értelmében. Énekesek és igehirdetők különben is gyorsan lesznek példaképek, a fiatalabbak követik őket. Sajnos gyakran kellett megállapítanom, hogy sok keresztyén zenész még az olyan mellékes kérdésekben sem foglal határozott, példamutató állást, mint a dohányzás stb. A másik nemmel való kapcsolatuk is gyakran feltűnően könnyelmű, nem tudnám elképzelni, hogy együtt dolgozzam velük. 3. Az indíték kérdése Szomorú tény, hogy sok zenész és énekes nincs abban a helyzetben, hogy lelkigondozói munkát végezzen, hiszen az Úrral és a Bibliával való viszonyuk nem tisztázott. Elképzelhető, hogy ezek a zenészek az evangélium hirdetését imájukkal segítik? Az a szenvedély fűti őket, hogy másokat Krisztushoz vezessenek? Ennek megfelelően az énekek, a fellépés és a hatás vagy az Úrra mutat, vagy a saját dicsőségüket szolgálja. Semmi sem visszataszítóbb, mint amikor keresztyének áldozatául esnek a keresztyén mázzal bevont sztárkultusznak, és a Szent Szellem ügyét meghamisítj ák. William Booth korában a keresztyén zenésznek azzal kellett számolnia, hogy fellépéseinél záptojással, rothadt 88
