Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 3. szám
paradicsommal és döglött patkánnyal dobálják meg. Akkoriban a kétszívű keresztyének nem merészkedtek a nyilvánosság elé hangszereikkel. Manapság ilyen zenészek és énekesek gyakran kapnak tapsot és sorba állnak előttük az autogramkérők. Az általában fiatal zenészek lelki fejlődésének jobban tenne, ha néhány évig olyan tapasztalatokat szerezhetnének, mint Mózes a pusztában, vagy Dávid az üldöztetésben, ahelyett, hogy a nyilvánosság reflektorfényében tömjéneznék őket. Sokan felcserélték a hírnév és elismerés tál lencséjéért az Úr iránti szeretetüket és odaadásukat. Sok jónevű együttes szomorú vége a bizonyság rá. A zene értéke az evangélizációban Szerintem mi keresztyének túlértékeljük a zenét és az éneket. Az Újszövetségben sehol sem olvasunk arról, hogy Jézus tanítványai evangélizációkat dobokkal és trombitákkal foglaltak volna keretbe. El sem tudnám képzelni Pált hegedűvel és fuvolával az Areopágoszon. Ha az ébredési mozgalom első időszakára, például Whitefieldre, Wesleyre vagy a Herrnhutiakra gondolunk, megállapíthatjuk, hogy akkor az embertömegeket Isten Igéje győzte meg, a zenei keret csak a mondanivaló élét vette volna el. Az énekesek és zenészek bevonulása az evangélizációkra csak a múlt század végén kezdődött, ma nagyobb evangélizációt el sem tudunk nélküle képzelni. Értsük meg: minél több a zene és az ének, annál nagyobb hatása van a lélekre — akár az „Amint vagyok...”, akár a „We shall overcome ..На ilyen légkörben még fel is szólítják az embereket megtérésre, vagy akár kihívják előre, biztosak lehetünk benne, hogy azon az estén megnő a keresztyénekhez „csatlakozottak” száma. Az majd csak később derül ki, hogy ezek a „megtértek” Jézus követésének gyakran kemény, kijózanító valóságát kibírj ák-e. Semmi kifogásom tehát a keresztyének ellen, akik életükkel, igehirdetésükkel és énekeikkel Jézusról tesznek bizonyságot. Nem fogadom el azonban az olyan együtteseket, énekeseket vagy énekkarokat, akik hírnév és elismerés iránti olthatatlan vágyukat keresztyén showműsorral szeretnék álcázni és ezzel a bibliai értékek utolsó időkre jellemző kiárusításához zenekíséretet szolgáltatnak. 130 évvel ezelőtt a dán S. Kierkegaard a „teológiaprofesszort” jelölte meg irányadónak a keresztyénségen belül. „Minél inkább a »professzort« tartjuk a legfőbb tekintélynek, annál jobban félrevezetik az embert a keresztyénségben.” Ma még azt is hozzátenném, hogy „a keresztyén zenészek megítéléséből lehet megállapítani a keresztyénség helyzetét és a fölötte kimondott ítéletet.” Wolfgang Bühne Lelki szegényen Itt vagyok, ím, lelki szegényen, sokszor igen nagy gyöngeségben, de áldásra úgy is nyitottan, lelkemben a Feltámadottal. S bár porba tér lassan a testem, mégsem lehet kétségbeesnem, ha félek is (mert néha félek), bennem az Út, Igazság, Élet! F. L. 39
