Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
élet a halálba, győzelmet vett azon! Jézus Krisztus feltámadt! Az Ő feltámadásának ténye megpecsételte az új korszakot. Ahova egyszer ez a hír eljutott, kitörölhetetlenül gyökeret vert. Az orosz nyelvben a vasárnapot „Vaszkreszénnyié”-nek hívják, s ez azt jelenti: Feltámadás! Ezt a szót minden héten mindenki kimondta, ezt kellett kinyomtatni piros betűs ünnepnek, s élő reménységgé lett ez az üzenet, mikor elkezdődött a test és a szív elfogyatkozása. Minden kicserélődött, új perspektívát kapott Isten gyermeke számára, még a test halála is. Az Úr Jézus váltsághalála által érkezett kegyelemből beleszülethetünk, átmehetünk az örök életnek egy teljesen más formájába, amit az emberi elme föl nem foghat, de átélhet és megtapasztalhat. De hát a dolgok nem az értésen múlnak! Ugyan mit fog fel az embrionális formában a magzatvízben mozgó, köldökzsinóron táplált pici élet agya, értelme, tudata arról, hogy egyszer egy nehéz, fájdalmas órákat követő sötét alagút után levegőre, fényre, az édesanyja és édesapja szeretetére; a színek, formák és hangok világára, és egy totálisan más életformára fog születni, átérkezni, hogy itt folytatódjon a korábban halhoz hasonló élete. A zsoltáros arról ír, hogy anyjának méhéből Isten vonta ki, és már megkapta azt a bizonyosságot, hogy „ha a halál völgyében” jár is, az Úr vele van. Az Úr Jézus megmondta világosan: „Mert én élek, ti is élni fogtok.” Nem szükséges ezt érteni. Egyszer ki kellett bújnunk édesanyánk szíve alól, aztán majd kibújunk a bőrünkből is, meg a romlandó hústestünkből is, s attól, hogy édesanyánk minket hordozó teste talán már a földé, ettől mi még élünk. S egyszer a mi testünk is a földé lesz, miután kibújtunk belőle, ettől még életünk folytatódik: Isten gyermekeinek élete Jézus Krisztusnál. Isten népére csodák várnak; minden emberi értelmet túlhaladó, minden emberi fantáziát túlszárnyaló csodák. Az Úr Jézus azért ment fel a mennybe, hogy egyrészt ezt a Új éneket! Új éneket, újat, minden reggel újat! Új hajnal hasadtán — új titkok tárulnak. Új virágok nyílnak, ha régiek hullnak. Új öröm, új hála, ha sebek gyógyulnak. Énekek ébrednek: új ének az Úrnak. Új éneket, újat, új szívvel, élettel! Üdét, mint a harmat, frisset, mint a reggel! Új kegyelem árad. Új hittel előre — csodáról csodára, erőről erőre! Remények zsendülnek, életek újulnak. Énekek zendülnek: Új ének az Úrnak! csodálatos világot elkészítse a számunkra, másrészt minket is fölkészítsen az oda való átmenésre. Nagypénteken Jézus Krisztus értünk való halálára emlékezünk. Ám Ő, aki halott volt, íme él és uralkodik! Érdemes hát neki élni és neki halni! Csak ezt érdemes! Minden más kár és szemét. Jézus, ki a sírban valál, általad megholt a halál, az élet pedig feltámadott, mert szent tested meg nem rothadott. él a Jézus, a mi fejünk, keresztyének énekeljünk, ülvén húsvét ünnepeket, új győzedelmi éneket. Szabó Péter 9
