Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 3. szám
A magány és a hallgatás szeretése Keress alkalmas időt a magadba szállásra, és Isten jótéteményeiről gyakran elmélkedj! Hagyd a hiú és haszontalan dolgokat. Inkább azt olvasd, ami elmélkedésre indít, s nem ami szórakoztat. Ha a fölösleges beszélgetést, a lótás-futást, az újságok, hírek hajhászását elkerülöd, elég alkalmas időd lesz az elmélkedésre. A mély hitű emberek lehetőleg kerülték az emberek társaságát, mert jobban szerettek a rejtekben Istennek élni. „Mindig rosszabbá váltam, ahányszor emberek között voltam” - mondta valaki. Ezt magunk is tapasztalhatjuk, ha sokat forgolódunk az emberek között. Könnyebb egészen hallgatni, mint szóval nem vétkezni. Aki tehát szellemi tökéletességre akar jutni, annak Jézushoz hasonlóan az emberi tömegeket kerülnie kell. Csak az mozog biztosan az emberek között, aki szívesen visszahúzódik. Csak az beszél biztosan, aki szívesen hallgat. Csak az kormányoz biztosan, aki kész magát alárendelni. Csak az parancsol helyesen, aki megtanult jól engedelmeskedni. Csak az örül igazán, aki a jó lelkiismeret bizonyságát magában hordja. A hívő élet bizonyára mindig együtt jár az istenfélelemmel. A gonosz biztonsága kevélységből és vakmerőségből ered, de végül csalódásba vezet. Akiket az emberek jóknak tartanak, nagy önbizalmuk miatt sokszor nagy veszélyben forognak. Ezért jobb, ha a kísértések nem kímélik, hanem inkább sokszor ostromolják őket, nehogy elbizakodjanak és gőgösek legyenek. Mily nagy békessége és nyugalma volna annak, aki a hiábavalókat mellőzve csak dicséretes és üdvös dolgokra gondolna és minden reménységét Istenbe vetné. Mennyei vigasztalásra csak az méltó, ki a szent megalázkodásban gyakorolja magát. A hallgatás, a csend neveli a hívő lelket és megérteti vele a Szentírás titkait. Jobb rejtőzni és magamagával törődni, mint magáról megfeledkezve csodákat művelni. Az érzéki vágyódások járkálásra csábítanak téged, de csak terhelt szívet és lelkiismeretet viszel haza. Kempis Tamás: Krisztus követése c. műbői Csak a fontosra legyen időnk Egy teológiai hallgatónak a következő témáról kellett vizsgadolgozatot írnia: „Isten mindenhatóságának az eszméje és az ördög valósága”. Négy óra állt a rendelkezésére. Ez a fiatalember hívő keresztyén volt és írás közben a szíve átforrósodott. írt Isten mindenhatóságáról, végtelen nagyságáról, szeretetéről, irgalmáról, és nem tudott időben a végére jutni. A kiszabott idő letelt és még egy szót sem írt az ördögről. így ezekkel a szavakkal fejezte be dolgozatát: „Az ördög számára nem jutott idő”. Nem tudjuk, mit szóltak hozzá a professzorok, de nekünk sokat mond ez a befejezés. Akinek a szívét teljesen Isten tölti be, aki minden fenntartás nélkül követi és szolgálja Őt, annak nem marad ideje a Gonosz számára. Mindig csökken a befolyása, végül pedig elmarad. Tündököljünk, mint a kelő nap Egy ékszerüzletben két férfi mellett állok. Élénken tárgyalnak a különböző kövekről. Hallgatom, hogy mit beszélnek, és már szinte eszembe sem jut saját vásárlásom. Követem az idősebb ujját, amint egy jelentéktelen ékszerre hívja fel a figyelmet. Én nem látok azon semmi különöset, és úgy látszik, hogy a megszólított sem.- Nincs ezen semmi különös - mondja. Erre az idősebb újra kézbe veszi az ékszert és egy pillanatig csukott markában tartja. Midőn kinyitja a tenyerét, a kő a szivárvány minden színében ragyog. Csodálkozva lépek közelebb.- Hogyan lehetséges ez? - kérdezem.- Ez opál - magyarázza készségesen - , éspedig úgynevezett szimpatikus kő. Egy meleg kézzel kell érintkezésbe jutnia, hogy megmutassa a ragyogását. Isten szeretetének érintésétől a legszíntelenebb keresztyén élet is olyan szépséget bontakoztathat ki, amely az Urat dicsőíti és Krisztus Gyülekezete számára kimondhatatlan értéket jelent. 77
