Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 3. szám
hogy nem volt már mit beszéljünk egymással. A kis doboz lassan, titkos furfanggal biztosan kerített átkos vonzóerejébe mindnyájunkat. Mikor egy napon a készülék elromlott, akkor jutottunk a tudatára annak, milyen súlyos a betegségünk. Aznap este egyik szobából a másikba mentünk és nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. Alig vártuk a pillanatot, míg a szerelő a megjavított készüléket visszahozza. Drasztikus intézkedésre van szükség! A régi generációkra kellett gondolnom, akiknek még nem volt tv-jük. Hogyan létezhettek egyáltalán? Akkor láttam meg, hogy éppen ideje drasztikus intézkedéseket bevezetnünk. Elhatároztam, hogy szakítunk ezzel a szenvedéllyel. Egy este olvastam a Bibliából, s ez nagyon megerősített elhatározásomban. A Róma 12,2 figyelmeztetés lett számomra: „És ne igazodjatok e világhoz...” Bár már késő este volt, elég éber voltam még ahhoz, hogy Pál figyelmeztetése olyan legyen számomra, mint egy fénysugár. E világhoz szabni magam! Hiszen éppen ez volt az, amit a tv megindított a családunkban, én pedig engedtem neki. Bizonyára ostobán hangzik, de másnap reggel, amikor ezen elgondolkodtam, átmentem a nappali szobába, és a mahagónidobozra néztem. Fa, csövek, drótok, üveg és semmi egyéb. Egy pillanat alatt össze tudnám törni. Megszületett bennem az elhatározás: győznöm kell a készülék felett. Azon az estén, amikor a gyerekeket már ágyba dugtuk, bementem a nappaliba s a feleségem elé álltam.- Szeretnék veled öt percet beszélni- mondtam. Azzal a pillantással tekintett rám, amelyik ezt jelenti: „Mit akarsz tőlem?” A problémánkról, a szenvedélyünkről kezdtem beszélni. Fölsoroltam mindazt a hatást, amit a tv a családunkra, gyermekeinkre, személyiségünkre, szellemi ellenálló képességünkre gyakorolt. Azt is mondtam, hogy elérkezett az az idő, hogy valavalamit tegyünk ellene. Feleségem azonnal egyetértett velem. S valóban úgy tűnt nekem, mintha ő is csak erre a pillanatra várt volna, hogy én tegyek valami döntő lépést a sarokban álló üvegszörny ellen. Két lehetőség Leültünk az asztalhoz és haditanácsot tartottunk. Kezdettől fogva világos volt előttünk, hogy nehézségünk két módon oldódhat meg. Vagy el kell távolítanunk a tvkészüléket, vagy uralkodnunk kell rajta. Először az első lehetőséget mérlegeltük. Minél többet gondolkodtunk, annál nyilvánvalóbbá lett számunkra, hogy a készüléknek - rossz tulajdonságai ellenére- bizonyos jó oldalai is vannak. Nem látszott okos dolognak, hogy egy készüléket egyszerűen kiiktassunk, amely megfelelő helyre kerülve ugyanolyan jó szolgálatot tehet, mint a telefon, a jégszekrény vagy az olajkályha. Ha a tv-készüléket rossz tulajdonságai miatt - pl. dohány- és alkoholreklám- el akarjuk távolítani, akkor a napilap és sok más folyóirat rendelését is le kellene mondanunk. Ezek a lapok is tartalmaznak apróhirdetést, ráadásul sokszor rikító 3-5 színű nyomással. Ezek mellett a feketefehér tv-reklámok teljesen elhalványulnak. Ésszerű gondolkodás szerint a rádiókészülékünkön is túl kellett volna adnunk. Újabb meghökkentő megállapításhoz jutottunk. A televízió előnyeit összehasonlítottuk újságainkkal és folyóiratainkkal, s rájöttünk, hogy bizonyos értelemben a televízió nem is volt olyan rossz, mint néhány ezek közül a lapok közül. De hogy is állt a dolog a televízió nyilvánvalóan jó oldalaival kapcsolatban? Ha eltávolítanánk a készüléket, azoktól az előnyöktől is megfosztanánk magunkat, amelyeket a tv jelentett. Minden további nélkül a rádiót, az újságot és a folyóiratokat sem tennénk félre. A televízióra való felügyelet bizonyult tehát az egyértelműen ésszerű, hívő szempontból helyes válasznak ebben a problémánkban. Lassan, lépésről-lépésre készí-72
