Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 3. szám

tettük el a tervünket. A következő pontokat tartalmazta:

1. A műsorokat meg akartuk válogatni. Nem fordulhatott többször elő, hogy egyszerűen csak leültünk, s néztük egyik adást a másik után, s még föl sem álltunk átkapcsolni vagy elzárni. Olyan adásokat akartunk válogatni, amelyek erre érdemesek voltak, amelyek igényeinknek megfeleltek, s amelyeket mi is mint hívők helyesnek láttunk.

2. A televíziót időben is korlátozni akartuk. Legfeljebb egy óra reggel a gyermekek számára. Egy sor jó műsorból válogattunk ki néhány félórás adást, amelyek nekünk megfeleltek, s nevelési szempontból is segítségül lehettek. Délután a tv-nek mindössze fél órát hagytunk. Ez alkalommal is pontosan tanulmányoztuk a műsort, mielőtt a készüléket bekapcsoltuk. Ugyanez állt az estére is: egy óra, és semmi több. Ezt aztán mindenkivel közöltük, és minden családtag köteles volt magát ehhez a szabályhoz tartani. Nem létezhetett semmiféle kivétel, sem mesterkedés, sem vita. Semmiféle: „Csak most az egyszer tegyünk kivételt!”

Mindez már jó ideje történt. Az eredmény örvendetes. Újra örömöt találunk az olvasásban, újra hallgatunk lemezeket, van időnk újra szép esti sétákat tenni, van időnk Isten Igéjére és a belső ember ápolására. Újra játszunk a gyereksereggel a padlón, s újra van mondanivalónk egymás számára a feleségemmel.

Megállapítottam, hogy bár mi legyőztük a televíziót, bizonyos értelemben mégiscsak a televízió került ki győztesen. Mióta ugyanis a műsorokat gondosan megválogatjuk, a fölét leszedjük, a többit hagyjuk, a televízió többé nem négy ötöd rossznak és egy ötöd jónak a keveréke. Valóban csak jó adásokat kínál nekünk, amelyek családi életünk kellemes gazdagítását jelentik. Mint minden más technikai segédeszköz, amelyet Isten jóságából élvezünk - telefon, rádió, mosógép - a televízió is ott van még a házunkban. De a mi uralmunk alatt áll. Többé nem mi szolgálunk neki, hanem ő szolgál nekünk.

J. Franklin Hall

Évekkel ezelőtt Paul Morphy volt a sakkvilágbajnok. Egy napon értékes festmény előtt állt, melyen a következő felirat volt olvasható:- A sakkjátékos.

Sátán és egy fiatalember volt a két játékos. Nagy tétért folyt a parti: az ifjú leikéért. A játék rosszul állt a fiatalember részéről. Figuráit nem tudta anélkül elmozdítani, hogy matthelyzetbe ne került volna. Az arcán kétségbeesés tükröződött: Elveszítette a lelkét!

Morphy, aki jobban értett a sakkhoz, mint a kép festője, egy darabig nézte a képet, aztán egy sakktáblát hozatott magának. Ugyanolyan állásban állította fel a sakkfigurákat, mint ahogy az a képen volt. Átvette az ifjú szerepét, s meglépte azt a lépést, amely az ifjút megmenthette volna a vereségtől.

Az élet ilyen játék volna? S talán nem ismersz már több lépést, amely megmenthetne téged a pusztulástól? Akkor engedd át az irányítást annak, aki a játék minden húzását ismeri: Jézus Krisztusnak.

* * *

FELELETEK a 69. oldal kérdéseire

1. Méfibóset (2Sám 4,4).

2. Jókébed (2Móz 2,9; 6,20).

3. Debora lMóz 35,8).

4. Naómi (Ruth 4,16).

5. Joás (2Kir 11,2-3).

6. A sunemita asszony fia (2Kir 4,18-19).

7. Elizeus (2 Kir 2,23).

8. Jákob és Ezsau, Péres és Zerákh (lMóz 38,29-30).

9. Sára (lMóz 18,12; 17,17).

10. Nem - lásd Péld 13,24.

73