Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
Húsvéti üzenet Pál apostol azt írja a filippii gyülekezetnek, hogy az ő életének legeslegnagyobb vágya, megismerni Jézus Krisztust és az Ő feltámadásának erejét. Ezért ő, Pál, mindent veszni hagyott, ehhez képest mindent kárnak és szemétnek minősített. Isten kegyelméből mi már nem egy jeltelen reménység időszakában élünk, hanem az első húsvét ténye után, amire az egész hitünk és keresztyén életünk minden részletével ráépül. Szépet, jót más is tanított. Az Ószövetség lapjairól csodákról is értesülünk, mint gyógyulások gyógyíthatatlan, halálos betegségekből (Hiszkijjá, Naámán), vagy természeti csodák (Vörös-tenger kettéválása, megáll a nap). Hallunk Isten gondviselésének a csodáiról (manna és a fürjek hullása a pusztában vándorlóknak), de még a halálból való feltámadásról is kapunk hírt, amiket Isten cselekedett prófétáin keresztül (Mózes, Illés, Elizeus). Ők azonban mind az Emberfiaként eljövendő Isten Fiáról szóltak, akiben Isten teljes értékű szabadítása fog megérkezni. Aztán meg nem látva és életükben el nem nyerve az ígéreteket meghaltak, elmentek az Úrhoz. Majd jöttek olyanok, akik önmagukról állították, hogy róluk szól a prófécia, ők a messiások. Kinevezték saját személyüket szabadítónak, megváltónak. Aztán ők is meghaltak, egy-két forradalom, politikai manőver után eltűntek a történelem színpadáról. És végül jött Ő, akiről mi beszélünk, aki éppúgy parancsolt a tengernek, mint Mózes idejében Isten; éppúgy enni adott a puszta helyen a sokaságnak, mint az atyák Istene a pusztai vándorlás alatt; éppúgy gyógyította a gyógyíthatatlanokat, s támasztotta fel a halottakat, mint az Úristen nevében és az Ő ereje által a próféták. Őt éppúgy halálra adták, mint Isten küldöttei közül sokakat, de Ő feltámadt! A próféták róla szóltak, az Ő erőit villantották föl, de Ő az, aki eljövendő volt! Közel 2000 évvel ezelőtt a történelem leghatalmasabb fordulata állt be, hatalmasabb kaliberű, mint az azt megelőző bűneset. Mert a bűnesettel a viruló teremtettségbe bejött a pusztulás, a boldogságba a félelem és szenvedés, az életbe a halál. Ezt azóta mi is tudjuk produkálni, de az ellenkezőjét soha! Nem nagy vicc felrobbantani, lerombolni egy-két embernek azt, amiben százaknak és ezreknek keserves munkája van. Mécs László szavaival élve, életeket kioltani háborúkban, „ágyékok szép vetését kaszabolni... a földet letarolni” - ehhez nem sok kell, de életet adni, kiiktatni a szenvedést egyszer s mindenkorra, kikapcsolni a halált véglegesen, ez már más! Kétségbeesett erőfeszítések közepette tehetetlenül áll az orvostudomány, és sok millió értékű orvosi felszerelések, műszerek, gyógyszerek ellenére is szükségesek a temetkezési vállalatok. De amit a Sátán és a pokol és a megromlott emberiség nem produkálhatott, az megtörtént! Betört az Siklós József Hajnali találkozás Jüdás a harminc ezüstöt tarsolyába rakta rég, éjben futó lábak nyomát elnyeli messzeség. Közben módfelett kíváncsi egy-két kotnyeles leány...- Kukurikú! - Hajnalodik már a főpap udvarán. Két szempár most összevillan. Az egyikből könny pereg. ... a másikban örök hűség sugarai fénylenek. 8
