Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 2. szám
SZERELEM * HAZASSAG * CSALAD A házasság szeretete Sok házasság boldogtalanságának oka a tudatlanság afelől, hogy mire teremtette Isten a házasságot, mit nyerhet benne az ember, és miként érheti el a házasságba belerejtett kincset. Sokan azért idegenkednek ma megházasodni, mert csak torz házasságokat ismernek, vagy olyan házasságokat, amelyekben a házastársak még nem ismerték fel a házasság igazi értelmét. Próbáljuk meg Bibliával a kezünkben megtalálni a házasság értelmét! Mire teremtette Isten a házasságot? Erre a kérdésre a teremtéstörténet adja meg a kétségtelen és világos választ: Hogy az ember ne legyen egyedül! Az ember először az állatok között keresett magának társat, s igyekezett őket kiismerni. Azután nevet adott nekik, s ebbe a névbe beleöntötte a róluk alkotott ismeretét. De az állatok megismerése csak azt a meggyőződést érlelte meg az emberben, hogy a hiányzó segítőtársat egyben sem találta meg közülük. Ennek a segítőtársnak olyannak kellett lennie, akiben az ember önmagát pillantja meg s aki mégis más, mert kiegészíti őt. Vannak ma is emberek igen nagy számmal, akik azt hiszik, hogy valami állatban, kutyában, macskában, madárban megtalálják azt, ami hiányzik. De mivel az állat az ő létfokukig nem emelkedhet föl, lassanként ők idomulnak az állathoz, s oly szellemszegények lesznek, hogy a kutya, macska és madár szellemi foka is kielégítheti őket. Isten a férfi oldalbordái közül kivett egyet, ahhoz rakta hozzá a többit, s ezzel a jelképes operációval kifejezte, hogy a segítőtársnak belőlünk valónak kell lennie: lelkűnkből lelkedzett léleknek, amelyhez csak az emberi test idomulhat, tehát testünkből testesült testnek. Sokszor mondjuk, hogy az emberekben csalódunk, az állatban nem lehet csalódni. Ebben van valami igazság, de az is bizonyos, hogy ahhoz, hogy az állat-társban ne csalódjunk, igen le kell szállítanunk az igényeinket, és saját embereszményünket is feladnunk. A gyermek mégiscsak más örömöt ad a szülőnek, mint egy macska vagy egy ló, vagy egy kutya. A gyermeknél is több azonban a feleség vagy a férj. A gyermek szabad akar lenni tőlünk, ki akar repülni a fészekből. Az igazi társ ott marad, sohasem akar elhagyni bennünket! Férj és feleség nemcsak megértik egymást, hanem meg is elégesznek egymással. Nem akarnak megválni egymástól, új társat keresni, nem vágynak változatosságra. A férj és feleség földi kapcsolata képe annak az örök kapcsolatnak, mely Krisztus és a Gyülekezet között van. A kapcsolódó felek megfelelnek egymásnak, mert hasonlók, mert mindenikben az van meg, ami a másikból hiányzik. Krisztusban az élet a cél; a Gyülekezet jellemzője az élet szomjazása, az alakíthatóság és a törekvés a cél elérésére. Az asszonyról is ezt a három tulajdonságot állapítják meg a Biblia első lapjai: a) az asszony neve Éva, ez élőt, az életnek a továbbadóját jelenti; b) a teremtésben az asszony a második, aki követi férjét, aki annak kiegészítője, társa, tehát engedelmességgel tartozik neki. Olvassuk az isteni ítéletet, hogy a férj uralkodni fog az asszonyon; c) ugyanez az isteni ítélet a nőre azt mondja ki, hogy a férfi után fog epekedni. A kacérkodás, a hívás, amely a férfit rabbá szokta tenni, tulajdonképpen az asszonynak a férfi után való epekedése. Ez abból ered, ami az lMóz 3,16-ban van : „ ... vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad”. Isten tehát a nőben olyan segítőtársat teremtett a férfinak, aki maga is törekszik arra, hogy a férfi mellett lehessen, s aki a férfi szolgálatában találja meg élethivatását. Mivel ezt Isten a bűnbeesés után s abban az ítéletben mondotta ki, mellyel az asszonyt a halál törvénye alá 59
