Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 2. szám
Életünk legfontosabb döntése Különösen a fiataloknak életük során még rengetegszer kell dönteniük. Nagyon fontos kérdések például a következők: Tovább tanuljak, és ha igen, mit? Milyen szakma felel meg legjobban képességeimnek? Ki legyen a házastársam? Életünk minden döntése között azonban a legfontosabb az, hogy mit teszünk Jézus Krisztussal. Talán már döntöttél, Jézus Krisztus Urad és Megváltód. Talán még nem határoztál. Sohasem felejtem el azt az éjszakát, amikor magasan fent az argentínai Andokban egy nyári táborban eldöntöttem magamban a kérdést. Szerettem a táborozást, a játékokat, a történeteket, az éneklést, a kirándulásokat. Még Frankkal, a vezetőnkkel is meg voltam elégedve. Nemsokára rájöttem azonban, hogy esténként, amikor eloltottuk a villanyt, felkeltette az egyik fiút, és egyik kezében a Bibliával, a másikban zseblámpával elvitte sétálni. A csillagos ég alatt beszélgettek Jézusról. Bár tudtam, hogy bűnös vagyok és szükségem van az Úr Jézusra, a Megváltóra, nem akartam senkivel sem beszélni róla. Minden éjjel megkönnyebülten fellélegeztem, amikor vezetőnk valaki mást választott. Tudtam viszont, hogy egyszer rám kerül a sor. Végül már minden fiú beszélt Frankkal, és amikor utolsó este bejött a sátorba, tudtam, hogy értem jön. Úgy tettem, mintha aludnék, reméltem, hogy elmegy, de ez sem használt. - Gyere, Palau - mondta - kelj fel. Akkor még nem tudtam, de ez lett az egész táborozás legnagyszerűbb éjszakája. Kimentünk és leültünk egy kidőlt fatörzsre. Az eső minden pillanatban eleredhetett.- Luis - kérdezte Frank, keresztyén vagy? Tudta, hogy szüleim hívők, és mindig tudtam, mit kell mondani, az énekeket is ismertem. Nem volt azonban biztos a dolgában. Mit mondhattam? - Nem hiszem - válaszoltam.- Ez nem olyan kérdés, hogy vagy hisszük, vagy nem. Keresztyén vagy, vagy nem?- Nem, nem vagyok. - Egy esőcsepp koppant az orromon.- Ha ma éjjel meghalnál, hová kerülnél, a mennybe vagy a pokolba? Egy pillanatig hallgattam a megdöbbenéstől, aztán kimondtam: - A pokolba.- Oda szeretnél menni?-Nem - válaszoltam.- Akkor miért mész oda? Vállat vontam: - Nem tudom. Frank a Római levélnél nyitotta ki Bibliáját és felolvasta: „Ha tehát száddal Úrnak vallód Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Róm 10,9-10); Megint rám nézett: - Luis, szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Jézust?- Igen - válaszoltam.- Es utána mit kell tenned, hogy üdvösséged legyen? Egyre sűrűbben esett. Nem tudtam, mit mondjak, vezetőnk ezért mégegyszer elolvastatta velem a Róma 10,9-et: „Ha tehát száddal Úrnak vallód Jézust... akkor üdvözülsz.” Tudtam, hogy kész vagyok átadni Jézusnak az életemet. Frank vállamra tette a kezét és imádkozott velem. Ott, az esőben, azon a kidőlt fatörzsön döntöttem el életem legfontosabb kérdését. Aztán, mivel nem akartunk elázni, visszarohantunk a sátorba. Fekvőhelyemen égő zseblámpával bemásztam a takaró alá és beírtam a dátumot a Bibliámba ezzel a megjegyzéssel: „Befogadtam Jézus Krisztust, a Megváltót”. 55
