Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 2. szám
A TEREMTETT VILÁG BIZONYSÁGTÉTELE- FIATAL OLVASÓINKNAK -Dr. Erich Hitzbleck Bepillantás a Teremtő mélytengeri akváriumába Régen úgy gondolták, hogy a mély tavakban és a tengerekben csak a felszín alatti világos vízrétegekben lehetnek élőlények. Ez a megállapítás a növényekre valóban érvényes. Hiszen már te is tudod, hogy fény nélkül nem élhetnek. A mélyebb rétegekben csak félhomály van, még mélyebben, 200-300 méter alatt pedig örök sötétség uralkodik, ahol már egyetlen növény sem él. Sok állat fogyaszt növényi táplálékot, ezért magától értetődőnek gondolták, hogy olyan mélységben, ahol növények már nincsenek, állatok sem élhetnek. Éppen ezért jó száz évvel ezelőtt, amikor a a nagyobb mélységeket kezdték a tengerkutatók vizsgálni, nagyon meglepődtek. Egy különösen sokrétű és teljesen szokatlan, ismeretlen állatvilágot fedeztek fel a mélytengerekben. Számos halfaj, rákok, ászkák, polipok akadtak a mélyben húzott hálókba. A kutatók ezzel még nem elégedtek meg. Ha valaki alaposan szeretné megismerni az állatokat, az eredeti lelőhelyükön kell őket megfigyelnie. Jól emlékszem még arra, mekkora feltűnést keltett az amerikai William Beebe, amikor 1934-ben egy vastag drótkötélen lógó acélgömbben a sötét mélységbe ereszkedett. 923 méteres rekordmélységet ért el. Nem sokkal utána, fiatalemberként olvastam az úttörő teljesítményről szóló, minden apró részletről beszámoló érdekes könyvét. Ezt a csúcsot csak 15 évvel később döntötte meg egy Barton nevű kutató 1372 méteres merüléssel. Különös szenzációnak lehettünk tanúi 1960-ban, amikor Jacques Piccard és társa egy erre a célra épített mélytengeri tengeralattjáróval majdnem 11 kilométeres mélységet ért el. Ez a Csendes óceánnak egy szokatlanul mély részén történt. A kutatók a mélytengerek örök éjszakájának állatvilágából mind többet és többet ismertek meg a mélymerülések során. Ezek a vízi állatok valószerűtlenül ijesztően néztek ki. Leginkább az lepte meg a kutatókat, hogy sok állat testén van valamilyen világítószerv. Ráadásul egyesek még maguk előtt is tartanak egy lámpást, akár egy fáklyát. Mások oldalán világító pontsort találtak. Voltak olyanok is, amelyek a környezetükbe világító váladékot választottak ki. Egyes állatokat a világítás segített a táplálék odacsalogatásában és felismerésében, másoknál a hímek és nőstények egymásra találását tette lehetővé. Legtöbbjüknek van szeme, mellyel a sötétségben a fények között tájékozódhat. Néhánynak rendkívül nagyra nőtt a szeme, másoknak olyan volt, mintha távcsövet viselne. Mivel a legmélyebb tengerfenéken nincs hullámzás és áramlás is csak ritkán, nincs nappal és éjszaka, a hőmérséklet is állandó, az ott élő állatok a környezet változatlansága miatt mindig ugyanúgy viselkednek. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a nagyobb állatok megeszik a kisebbeket. De nem kizárólag így táplálkoznak, így végül csak néhány nagy termetű állat maradna. Óriási akváriumában a Teremtő a lenti életet úgy tartja fenn, hogy az ott élőket felülről automatikusan eteti. Számukra az élelem szó szerint az égből hull alá. Minden élőlény, mely a felső megvilágított rétegben elpusztul, lesüllyed. Ezért elég, ha a mélytenger lakói jó tágra nyitják 48
