Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 2. szám
a fej, egészen gyenge már a szív. Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyították. Országotok pusztaság, városaitokat fölperzselték, földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le, pusztaság, mint ahol idegenek dúltak” (Ézs 1,4-7). Mit tegyünk Prófétákra, hűséges hívő emberekre van szükségünk, akik bűnbánatra vezetnek. Az idő szava az, hogy térjünk meg, hajoljunk meg a kereszt alatt és valljuk meg, ami olyan nehezünkre esik: „Vétkeztünk”. Saját magunknak kell megtérnünk, ki-ki vallja meg és hagyja el bűneit, amelyek a szellemi gyümölcstelenséghez vezettek. Félre kell tennünk minden személyes viszálykodást és ellenségeskedést is, vagyis bocsánatot kell kérnünk azoktól, akik ellen valamit elkövettünk. Végül összejöveteleinken bűneinket el kell ismernünk, hiszen Isten népe vagyunk. Bibliaóráinkon nagyon ritkán említjük a bűnt, pedig bűnbánatra kell jutnunk. Égetően szükségünk van rá. Legfőbb ideje, hogy olyan lelki-szellemi vezetőink legyenek, akik segítenek bűnbánatra jutni, hogy Isten irtózatos haragja el ne pusztítson! Éreznünk kell a bűnt és úgy kell viselkednünk, mint Dániel, aki mások bűneit magáévá tette (Dán 9,5). Bízzunk Isten ígéretében, amelyet a 2Krón 7,14- ben olvashatunk: „ha megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat”. Ideje az Urat keresnünk, aki Hóseás szavával szól hozzánk: „Térj meg, Izráel Istenedhez, az Úrhoz, mert bűnöd miatt buktál el! Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az Úrhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked!” (Hós 14,2-3). Gőgös nép lettünk, aki egykori evangélizátorai és igehirdetői örökségével dicsekszik és azt hiszi, hogy nagyon kiismeri magát a gyülekezeti rend kérdéseiben és a szellemi élet terén. Más hívőket kritizálunk, de az Úr megítélte nagymellényű önteltségünket. Értsük már meg végre, hogy dicsfényünk szertefoszlott! Csak egy dologban reménykedhetünk! „A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok” (Ézs 30,15). A megújuláshoz és ébredéshez vezető út ez: felismerni szánalmas állapotunkat, rendbe hozni a múlt hibáit, és elhagyni a bűnt; s ha osztoznánk Istennel az elveszett világ és az erőtlen Gyülekezet fölött érzett szomorúságban. Specta tor KOREOGRÁFUS „KI MIT TUD?” (A bibliai korban egészen másként táncoltak, mint manapság. Elsősorban szólótáncok voltak, habár olykor többen is részt vettek benne, de a nemek nem keveredtek. Ezenkívül a táncok gyakran a győzelem feletti örömet fejezték ki, vagy pedig valakinek örömmel való fogadását jelentették (2Móz 15,20; Bír 11,34). Néha táncoltak vallási ünnepeken is.) 1. Az ŐSZ melyik híres emberét vetette meg felesége azért, mert a frigyláda előtt táncolt? 2. A 2. vagy 3Mózesből vagy a Zsoltárokból származik ez az idézet: „Dicsérjétek őt dobbal és tánccal”? 3. Az egyik zsoltár szembeállítja a táncot egy ellentétes fogalommal: „ ... vígságra fordítottad” (örvendező táncra). 4. Kiknek szólt a parancs, hogy raboljanak maguknak feleséget Siló leányai közül, amikor azok körtáncot lejtenek? 5. Ki mondta ezt a példázatot: „Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok”? 6. Ki táncolt Heródes előtt annak születésnapi ünnepségén? 7. Milyen nagy esemény után követték az asszonyok Miriámot dobokkal és táncolva? 8. Ki volt az a fiatal leány, aki dobolva és táncolva sietett apja elé, amikor az győztes csatájából hazatért? Ez végzetes következményekkel járt. 9. Ki volt az, aki „zenét és táncot hallott”, amikor a mezőről hazafelé tartott? 10. Ki mondta ezt: „Ideje (van) a jajgatásnak, ideje a szökdelésnek”? Megfejtésük az 56. oldalon 42
