Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 2. szám
VALLOMÁS Zúgó sebes szélnek, égi zendülésnek tanúja nem voltam, nyelveken nem szóltam, de lényem mélyében érintetlenségében Szentlélek Úristen szentségében hittem. Hangot nem hallottam, égis tudtam: ott van, O, Aki vigasztal. Önmagámmal vívtam: meg ne szomorítsam. Ha elmenne tőlem, mi lenne belőlem ...? így telnek az évek, lassan hazaérek, s kősziklára állva tudom, mi van hátra: tékozló létemre gyermekként lépek be az Atyai Házba! Lukátsi Vilma Valóban meggyógyít? Meg lehet így szabadulni a bűntől? Nem sokkal inkább hamis felfogásunk gyümölcsét aratjuk, ahelyett hogy mindent bevallanánk? Mit szóljunk a széthullott családokhoz, a válásokhoz, a különéléshez? Mi lesz azokkal a szülőkkel és gyermekekkel, akik öszszetört szívvel szenvednek, és akiknek a könnyei öntözik egy-egy vasárnap reggel az Úr asztalát (Mai 2,13)? Mikor értjük már meg, hogy Isten szól hozzánk a betegségben és a nehézségekben? Természetesen igaz, hogy betegség, szenvedés és baleset bizonyos mértékben mindig előfordulhat, de ha szokatlanul gyakran és rendkívüli körülmények között történik, ne zárkózzunk el az elől, hogy az Úr próbál szívünkbe és lelkiismeretünkbe hatolni. Az Isten iránti hűtlenség más következményeit is megfigyelhetjük. Sok gyermek gyűlöli a szüleit és azt szeretné, ha többezer kilométerre lakna otthonától. Az ég mintha hét lakattal lenne elzárva előlünk - szabatos imádságaink sohasem tudják áttörni. Isten kilyukasztotta a zsákunkat is. Mivel nem vagyunk hajlandók az Úrnak adni a tizedet, odaadjuk az orvosoknak, fogorvosoknak és autószerelőknek. Továbbá gondoljunk csak azokra a hívőkre, akik egész vagyont adnak ki pszichiátriai kezelésekre. Erőtlen bibliaórák Éhezünk Isten Igéje után, szolgálatunkban pedig nincs erő. Legtöbbször az egész csak olyan dolgok felmelegítése, amelyeket már úgyis mindenki ismer. Az összejöveteleken nemcsak nagynéha ébredünk annak tudatára, hogy most a Szent Szellem hatalmasan szól hozzánk? Lelki életünkben fogyókúrázunk. De ezért ne csak az igehirdetőt hibáztassuk! Isten ítélete ez rajtunk bűneink miatt. Az imaórákon legtöbbször nincs buzgóság. A sok unalmas, kínos szünet rendszerint a szellemet kiölő, bénító és tompító televízióval való túlzott elfoglaltság eredménye. Az evangélizációkat az eredménytelenség jellemzi - olyan horgászathoz hasonlítanak, amely fürdőkádban folyik halak nélkül. Évek telnek el egyetlen megtérés nélkül. Hogyha még így sem látjuk be, hogy Isten ítélete ez rajtunk, akkor mit tegyen még, hogy végre felébredjünk? Olyanok vagyunk, mint Ézsaiás könyvének első részében a nép - bár tetőtől talpig összetörtünk, még mindig túl buták és érzéketlenek vagyunk ahhoz, hogy megértsük: Isten szól hozzánk. „Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiák! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már 41
