Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (37) A magát modernnek nevező liberális protestáns teológia is szembefordult a nők bibliai alárendeltségével. Vitáznak a Szentírás kijelentése fölött, Pál apostolt „maradinak”, csak az akkori korra, társadalmi viszonyokra alkalmazhatónak tartják. Ez ma már elavult, nincs érvényben - mondják. Az egyik neves teológus nem régen így fogalmazta meg: „Ma az alárendelés helyett mellérendelésről kell beszélnünk, partneri kapcsolatról.” A ma teológusai szerint ebben (és sajnos sok másban is), félreteszik a Szentírást, Pál apostolt, de „maradinak” minősül náluk még Kálvin János is, aki pedig a Szentírás szellemében még így írt: „A férjet és a feleséget, a gyermeket és a szülőket kölcsönös kötelességek fűzik egymáshoz. Már most tegyük fel... a férjek megszegik kötelességeiket... noha megmondatott, hogy feleségüket szeretniük és - mint gyengébb edényt - kímélniük kell, mégis a legméltatlanabb bánásmódban részeltetik. Vajon ezért... a feleségeknek férjük iránt nem kell-e mégis ugyanolyan erngedelmességet tanúsítaniuk? Bizony, meg kell hogy maradjanak alárendeltségükben velük szemben, még ha ők gonoszak és kötelességszegők is... Jobb volna, ha mindenki megszívlelné azt, hogy ne a másik hátán függő iszákra figyeljen, vagyis ha nem firtatná ki-ki a más kötelességeit, hanem mindenkinek csak a maga dolgára lenne gondja” (Institúció). (A „hátul függő iszák” képe, amire Kálvin utal, indiai eredetű. Az élet útján való járás közben minden ember két iszákot, tarisznyát visel. Egyiket a hátán, amiben a hibáit viszi. Ezt maga nem látja, de a többi ember számára annál szembeszökőbb. A másikban, ami elöl van, erényeit, vélt jóságát, stb. Ezekkel éppen fordítva áll a dolog.) Ha ma már nincs érvényben az asszonyok alárendeltsége, akkor logikusan azt is ki kellene mondani, hogy a férjek oldala is érvénytelen: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette a Gyülekezetét, és önmagát adta érte ...a férfiak is úgy szeressék a feleségüket, mint saját testüket” (5,25.28). Ezt azonban már nem merik megtenni a legliberálisabb tudósok sem. Még az emancipált nő is hevesen tiltakozna ellene. Nem egy hívő asszony szájából hallottam férjére való panaszkodás közben: „Majd ha úgy szeret a férjem, mint Krisztus a Gyülekezetét, akkor én is alárendelem magam neki”. Az asszonyok közül többen ige hirdetők, gyülekezeti vezetők tanítására hivatkozva hangoztatják azt az alapjaiban fonákjára fordított szemléletet: az nincs megírva, hogy a nőnek is szeretni kell a férjét. Ez a parancs csak a férfiaknak szól. Aki ilyen gondolkozásmódra való buzdítást olvas ki Pál szavaiból, az ugyancsak messze elkanyarodott az Ige szellemétől, és nem értette meg a házassági kapcsolat isteni alapjait. Nem éppen az ilyen gondolkodásmód ellen írta Pál apostol figyelmeztető szavait: „Az idős asszonyok... neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék férjüket és gyermekeiket” (Tit 2,4)?! Legyen intő példa számunkra a Szentírás értelmezésekor, hogy milyen könnyű félrecsúszni, ha nem a teljes írás fényében keressük a választ életgyakorlatunkra. A férjek általában a feleségek engedetlenségére, önfejűségére, akaratosságára panaszkodnak. Jó lenne krisztusi szellemben nem egymás „hátul függő iszákjára” mutogatni - ahogy ezt Kálvin is ajánlja -, hanem mindnyájunknak fejet hajtani az Ige, Isten parancsa és rendje előtt. 27
