Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
Mit is mond a Szentírás a feleségek és férjek kapcsolatáról? „Az asszonyok úgy rendeljék alá magukat... amint a Gyülekezet Krisztusnak.” „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket... ahogyan Krisztus a Gyülekezetét.” Ezzel Pál apostol sokkal magasabb szintre emeli a házassági kapcsolatot, mint más leveleiben. Először visszament a természet rendjéhez és a teremtéshez, amikor így írt: „Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. A természet maga is nem arra tanít-e titeket...” (lKor 11,1-16). Másodszor a törvényig nyúlt vissza: „Az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek (rendeljék alá magukat), ahogyan a törvény is mondja” (lKor 14,34). Harmadszora teremtésig ésa bűnesetig ment vissza: „Mert Adám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette félre a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe” (lTim 2,13-14). Az Efézusi levélben legmagasabb szintre emelt férj-feleség kapcsolatban mivel indokolja továbbá Pál a feleség teljes alárendeltségét a férjének? „Mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje a Gyülekezetnek (ekklésziának), és Ő a test üdvözítője is” (5,23). Végső soron tehát Krisztus fősége alá akarja állítani a férfit is, a nőt is. A ocorriQ (szótér) görög szó jelentése: megmentő, megtartó, üdvözítő, szabadító. Krisztus a Gyülekezet Megváltója, de a házasságé is! Erre szüksége van a házasságnak, mert mindnyájan valamilyen lelki-szellemi megterheléssel, bűnnel, hibával kerülünk bele. Ezeket csak Krisztusban tudjuk elrendezni, ezért a bibliai eszményi házasságot csak megmentett, megváltott emberek tudják megélni, megvalósítani, és ennek elengedhetetlen feltétele a Krisztusban nyert új élet. A hívő ember ne építsen arra a hamis illúzióra, amikor nem hívővel akar házasságot kötni, hogy majd a házasságban hívővé teszi a másikat. Ez nem fog menni, mert már az indulás is elhibázott. A „felemás iga” elviselhetetlensége azután legjobban a házasságban ugrik ki. Erről sok testvérünk tudna bizonyságot tenni. A megváltott emberek mind a két „iszákjukat” otthagyják a kereszt alatt. Csak így indulhatnak reménységgel közös útjukra. így lesz Krisztus nemcsak megmentőjük, de házasságuk megtartója (Károli), oltalmazója is (a görög szó második jelentése alapján). A megváltó Jézus Krisztus azonban nemcsak a múltra és jelenre, e földi életre nézve megmentője és megtartója a benne hívőnek, hanem a jövőt, a feltámadás utáni életet illetően is. Ezért elfogadható az új protestáns fordítás üdvözítője (5,23) visszaadás, mert ezt magába foglalja a szótér fogalma. „így állítja maga elé a Gyülekezetei dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen” (5,27). A pnxíg (rytisz) görög szó gyöke a húzás, von(tat)ás. Átvitt értelemben megfelel a magyar nyelvben is használt ranc-nak, ami az előrehaladott kor jellemzőjeként jelenik meg a bőrön. De nemcsak a kor idézhet elő ráncosodást, hanem a gond, az aggodalmaskodás is. „Mély barázdákat vont fiatal arcára és homlokára a kemény élet és a gond” - mondja találóan egyik írónk. A férj oltalmazó, védő szeretete sok ránc keletkezésétől megóvhatja feleségét. Akiknek olyan hatalmas Megváltójuk van, aki a velejéig romlott embert úgy tudja maga elé állítani, hogy azon nem lesz szennyfolt, hanem szent és hibátlan lesz, azok benne bízva - minden nehézség közepette is -, megélhetik az Isten szerinti házasságot. Vigyázzunk arra kedves férfi testvéreim, hogy a mérleg egyensúlyban maradjon. Ne tévesszük szem elől, hogy amilyen nyomatékosan hangsúlyozza Pál apostol a feleségek 28
