Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
A feltámadás fogalmáról A magyarra való fordításban a „feltámad” ige nem fejezi ki teljesen azt, ami húsvétkor valóban történt. Mert az Úr Jézus Krisztus nem magától támadt fel, hanem: „Krisztus feltámasztatott a halálból az Atya dicsősége által” (Róm 6,4 - a prot. ford, helytelenül fordítja). Ha megkérdeznénk egyszerű hívő testvéreket, akkor ők - a tanítás következtében - nem azt mondanák, hogy feltámasztatott, hanem feltámadt „Ő, saját maga”. Pedig az előbbi Ige kijelentése szerint nem maga támadt fel! A Cselekedetek könyvében Péter és Pál igehirdetésében - csak a magyar fordítás szerint is - 13-szor fordul elő a „feltámasztotta Őt” és „Isten feltámasztotta” kifejezés. A páli levelekben még kb. 30-szor. De ha tüzetesen — vagy ahogy Lukács evangélista, a gondos-pontos szeretett orvos, ahogy ő írja: „szorgalmasan” — utánajárnánk, akkor nyilvánvalóvá lenne, hogy egyetlen helyen sem mondja a Kijelentés, hogy „feltámadt”, hanem „feltámasztatott”. A feltámasztásra az újszövetségi görög nyelv három igét használ: 1. Az ember szellemének feltámasztására: toKmoiio) (dzóopojéó) = megeleveníteni, életre kelteni, élővé tenni. Tizenegyszer fordul elő az Újszövetségben (Jn 5,21a.b; 6,63; Róm 4,17; 8,11; lKor 15,22.36.45; 2Kor 3,6; Gál 3,21; lPt 3,18). Ez egy két részből összetett szó. Az első fele (letörj - dzóé) az életet jelenti szellemi értelemben, a másik felének (nőiéül — pojéó) jelentése pedig: tesz, csinál. Tehát az Ige belső kijelentése tartalmazza, hogy akit megelevenítenek, azt valaki más teszi élővé, és soha nem önmagát. Még talán itt egy érdekes tényt kell megjegyezni: a megelevenítéshez esetenként nem jár időben vele együtt a megdicsőített test (Ef 2,5). 2. Az ember lelkének a feltámasztására: Eyeipm (egejró) = felébreszteni (álomból, halálból), felkelteni, helyreállítani. 144- szer fordul elő az Újszövetségben. Jelenté sében egyértelmű, hogy valaki más ébreszti fel. Még annyit, hogy az ÚSz-i görög ezt az igét rendszerint passzív, azaz szenvedő igealakban használja, mintegy kifejezésre akarja juttatni a Szent Szellem, hogy akit felébresztenek, az csak átélője a rajta történteknek, szenvedő alanya és nem kezdeményezője annak, ami rajta történik. 3. A test feltámasztására: ávícmj[u (anisztémi) = felállítani, felkelteni, feltámasztani. 108-szor fordul elő az Újszövetségben. Az ige itt is tartalmazza a belső jelentést, hogy csakis külső, felülről való erő támasztja majd fel a testünket, és soha nem magunktól fogunk feltámadni. Ezért hangsúlyozzuk a „feltámasztás” szót a „feltámadás” helyett, bár egyesek szerint az előbbi nem magyaros. De nem sokkal fontosabb-e az Ige pontos kijelentését visszaadni, és így mindenki helyesen fogja érteni - minthogy magyarosságra törekszünk, és közben elsikkad az Igevalódi jelentése! M. L. Fejszés András H Ú svét Minden hiábavalóság, prédikál ásunk és hitünk, ha Krisztus fel nem támadott és ha mi ebben nem hiszünk. Hiába a vallásosság, templombajárás, énekünk... Ha Krisztus fel nem támadott, nincsen üdvösségünk minekünk, reménytelen az életünk. De nem maradt a halálban, harmadnapon feltámádott, és az Őbenne hívőknek drága reménységet adott, hogy majdan angyal szavára, a harsogó trombitára egszer mi is feltámadunk... Jézus Krisztus ezt így ígérte, legyen áldott neve érte! Ref. Lapja, 1980/14. számából 26
