Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 1. szám
Ha pedig a történelemnek ez a legnagyobb eseménye, és Jézus Krisztus feltámadása gyakorlatilag bizonyított tény, akkor miért hisznek benne olyan kevesen? Nem kellene minden embernek imádatban térdre borulnia e feltámadott Úr előtt, és életét átadni neki? Két oka van az emberek közömbösségének és elutasító magatartásának. 1. Akik csak mosolyognak azon, hogy az Úr Jézus feltámadt, általában nem néztek utána alaposabban a bizonyítékoknak, hanem meggondolatlanul elfogadták mások előítéleteit. Lord Littleton és Gilbert West, akik mindketten egy ateista egyesület tagjai voltak, be akarták bizonyítani, hogy Jézus nem támadt fel. Ezért alaposabban kellett foglalkozniuk a kérdéssel. Az ellene szóló bizonyítékok összegyűjtése arra kényszerítette a két férfit, hogy komoly és logikus érveket állítsanak fel. Mindketten jogászok voltak; a bizonyítási eljárásban, az érvek és ellenérvek felülvizsgálatában és megítélésében gyakorlott emberek. Az eredmény: mindketten hitre jutottak. Mindent végiggondoltak, következetesek és intellektuálisan becsületesek voltak, s ezért nem maradt más lehetőségük. Letették a fegyvert a feltámadott Úr előtt. „Aki az igazságból való, hallja az én hangomat” - mondta Jézus. 2. A bizonyíték még nem ad hitet, erre képtelen. „ Ha a földi dolgokat mondtam el nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeieket mondom el nektek?” (Jn 3,12). Jézus feltámadásának bizonyítékai páratlanok és meggyőzőek; azonban csak értelmes alapon lehet olyan bizonyítékokat felkínálni, hogy bízhassunk bennük. Ez a bizalom a hit. Pilátus és a farizeusok nem hittek, noha nem hiányoztak a tények. Ma is sok intelligens ember utasítja el az Úr Jézust. Ennek oka az, hogy nem készek maguk felett Istent elismerni és Jézus Krisztus követelményei előtt fejet hajtani. „Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszok voltak a cselekedeteik. Mert aki rosszat cselekszik, az gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei” (Jn 3,19-20). Vajon Jézus Krisztusnak ezen szavai nem mutatnak rá a valódi okra? Az emberek szeretik a saját életüket, az ivászatot és dőzsölést; megszokták a hazugságot és a csalást; a korrupció illendő dolog. Házasságtörésben élnek, szexuális kalandokban és perver-Köszönöm Az angyalokat... köszönöm. A titkokat is köszönöm, és mindazt, amit át nem látok, de amin ámulni lehet: az elhengerített követ, s a könnyet, amely elszivárog, ha a harmadnapja Halott érinti, mert - FELTÁMADOTT! F. L. ziókban kéjelegnek - s akkor egyszerre csak bizonyuljon be, hogy Jézus Krisztus feltámadt! Ez igazán nagyon kellemetlen lenne. Hiszen akkor van a halál után további élet! Mit kezdjünk azonban akkor az örökkévalósággal? Akkor meg kellene változnunk, mégpedig alaposan, és éppen ezt nem akarjuk! Akkor sokkal elfogadhatóbb, amit sokan állítanak, hogy Jézus sohasem élt. Ez ugyan teljes értelmetlenség, de ha mégis igaz lenne, úgy egész felelőtlenül élhetnénk. Akkor nem kellene senkinek sem számot adnunk. Akkor nyugodtan dobálhatunk bombákat, követhetünk el erőszakot, nyelhetünk kábítószert, paráználkodhatunk, s végül gondtalanul gyilkolhatunk anyaméhen belül is. Sőt, mindezt még a „szabadság” szóval indokolhatnánk. Legyünk becsületesek: egyszerűen nem akarunk hinni a tényeknek! Intellektuális érvekkel hozakodunk elő, szívünk legmélyén azonban elutasítjuk Istent. És minél súlyosabbak a bizonyítékok, annál ésszerűtlenebbül védekezünk. Az Úr Jézus maga mondta: „Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat... de ti nem akartátok” (Mt 23,37). A fizikus és csillagász Stanley Eddington mondta: „Az ateizmus kitalálói között nem volt természettudós. Mind igen középszerű filozófus volt.” Nos, döntened kell. Jézus Krisztus azt állítja, hogy Ő maga a valóság. Ama kevesek közé tartozol, akik valóban meg akarják ismerni Jézust? Megtapasztalhatod Ót, mert Ő él, Ő valóban feltámadt! Csak nyisd meg előtte szívedet, hívd be Őt életedbe! Jézus Krisztus ezt mondja: „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz” (Jel 3,20). Benne még senki sem csalódott! Alexander Seibel 23
