Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1989 / 4. szám
amit velem, a Te szolgáddal cselekedtél! Túl kicsiny! Túl kicsiny!” J. W. FLETCHER: „Az Isten szeretet. Isten szeretete szüntelenül beragyogja szívemet. Dicsérjétek hangosan Isten szeretetét a Föld végső határáig!” ERNST MODERSOHN, evangéliumi igehirdető és író: „Hadd menjek most haza!” Kedves Olvasóm! Lehet, hogy most magabiztosan mosolyogsz és száműzöd emlékezetedből mindazt, amit olvastál. Ennek ellenére egyszer neked is meg kell halnod. És akkor mi lesz? „ADD TUDTOMRA, URAM, ÉLETEM VÉGÉT, MEDDIG TART NAPJAIM SORA, HADD TUDJAM MEG, MILYEN MÚLANDÓ VAGYOK!... MINT EGY LEHELET, ANNYIT ÉR MINDEN EMBER, AKI ÉL” (Zsolt 39,5-6). Azért mondja Ámósz próféta: „KÉSZÜLJ ISTENED ELÉ!” Dr. E. Haider Pénzen vásárolhatsz szép ruhákat - de nem a szépséget; pompás házakat - de nem a családi békességet; jó ételeket - de nem az étvágyat; orvosságokat - de nem az egészséget; kényelmes ágyakat - de nem a jó alvást; nagyszerű könyveket - de nem a megfelelő értelmet; civilizációt - de nem a jó jellemet; biztosításokat - de nem a biztonságot; szófogadást - de nem a szeretetet; szórakozást - de nem az igazi örömöt; szemüveget - de nem a jó szemet; egyházakat - de nem a lelked üdvösségét. „Tansania Informationen" der Bay. Ev. Kirche „Ti szomjazok mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,1.6). ÖRÖKLAKÁS? Az elhunytakkal szembeni kegyeletes tisztességadás mindannyiunk emberi kötelessége. Némely család híven őrzi is a kegyeletet nemcsak a szülők, de a nagyszülők, dédszülők iránt is, és híven gondoztatja sírjaikat. De vannak évtizedek óta elhagyott, düledező, gazos, folyondár-lepte sírok is, amelyek bizony kegyeletsértők. Amennyire helytelen az illő kegyelet megtagadása, másrészt annyira helytelen a fokozott halottkultusz is. Vannak, akik drága halottjuk sírjához évtizedeken át hétről hétre kijárnak a temetőbe, de a gyülekezetbe, Isten Igéjének forrásaihoz soha. Nem is tudnak megvigasztalódni. Emlékezés helye a temető, de a vigasztalás forrása az evangélium. Haláleset bejelentésekor a gyászolók néha ezt mondják lelkipásztoruknak: „Majd ha kissé megnyugszom, menni fogok a gyülekezetbe, előveszem a Bibliát.” Pedig éppen a fájó lelkűeket hívja az Úr, hogy Nála találhassák meg lelkűk nyugalmát. Gyászunkban sem lehet sürgősebb lépésünk Jézus követésénél! Örök emlékül állítunk sírköveket ? Aki sírhelyet jön kiválasztani, néha hozzáfűzi: „Öröklakást”. Pedig a sír nem öröklakás, csak „ruhatár” - a feltámadásig. Amikor a Jézust sirató asszonyok szombat elmúltával a sírbolthoz mentek, azt mondták egymás között: „»Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?« Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt” (Mkl6,3-5). Nagy kövek elhengeredése juttassa eszünkbe, hogy nem a halál hatalma örök, nem a sírkő örök, hanem a halál fölött győztes, feltámadott Jézussal való közösség mind a Földön, mind a mennyben: Ez az örök élet egyetlen titka, reménysége, bizonyossága. siklós József után 121
