Vetés és Aratás, 1989 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 4. szám

GONDOLATOK Kerapis Tamás: Krisztus követése c. könyvből Nem kell hinni minden szónak és beszéd­nek, hanem óvatosan és hosszan kell megfontolni mindent Isten akarata szerint. Fájdalom, másról könnyeben elmondjuk és elhisszük a rosszat, mint a jót. Ilyen a mi gyarlóságunk. De a bölcs ember nem hajlik minden szóra, mert tudja, hogy az emberi gyengeség hajlandó a rosszra és igen köny­­nyelmű a beszédben. Az igazán okos nem hirtelenkedik cseleke­deteiben, sem nem csökönyös nézeteiben. Ugyancsak az ilyen nem hisz mindenki szavának, sem nem adja azonnal tovább, amit hallott és elhitt. Te is az okos és lelkiismeretes ember taná­csát kérd ki. Inkább okulj a bölcsebbtől, semmint a saját véleményedet kövesd. Minél jobban megalázkodol és engedel­meskedsz Istennek, annál bölcsebb és bé­késebb leszel mindenben. Egyben biztos lehetsz Ma is van „jerikói út”, eshet ki-ki rablók kezébe. Te is lehetsz útfélre vetve, s ha nem leszel soha, nem érdem. Sőt bárkit elkerülhet itt is pap, lévita, szóval akárki. Ott maradhat vérében fekve, hiába fog részvétre várni. Te sem tudod, mit hoz a holnap, egyben lehetsz biztos, de már most, hogy rád talál s megáll fölötted az Irgalmas Samaritánius, ha rászorulsz az irgalomra, s nem segíthet már rajtad ember: pap, lévita, se úr, se szolga, csak Ő, csak Ő a kegyelemmel. F. L. Nem a külső a döntő Samuel Zeller, az árvák pártfogója egy karácsonyi ünnepségen kézzel fogható módon tette a gyermekek számára ért­hetővé, hogy miről is van szó. Az egyik oldalra egy szépen felöltözött leányt állított, kezében sárga táskával. A tás­kából sok szép, arany- és ezüstpapírba csomagolt, színes szalagokkal átkötött csomag kandikált ki. A másik oldalra egy parasztfiút állított oda, ócska ko­sárral a hátán. Az ebben lévő csomagok szakadt papírban voltak, kopott zsinó­rokkal átkötve.- Gyerekek - mondta -, látjátok ezt a leányt a táskájával, és az ebben levő csomagokat. Látjátok ezt a fiút is, és a kosarában levő csomagokat. Mindenki választhat egy csomagot onnan, ahon­nan akar. A gyerekek természetesen majdnem mind a lányhoz futottak és elhozták a szépen becsomagolt kis csomagokat. Csak egy gyerek akadt, aki г fiú kosará­ból vett ki egy csomagot. És most kez­dődik a kicsomagolás. Az első gyermek kibontja az aranypapírt. De mi kerül elő? A dobozban homok van, semmi egyéb, csak homok. Zeller így szól:- Mik ennek az életnek a javai? Egy marék homok, a szív gyötrelme. Kinyitják a másik, ezüstpapírba csoma­golt dobozt. Mi ez? Egy kolbász! De ez a kolbász fából van. A harmadik cso­magban szép piros alma van papírból, amely belül üres. Azután a gyűrött, szakadt papírba csomagokat bontják fel, amit az ócska kosárból vett ki a gyerek: egy pár új cipő! Sohasem felejtették el a gyermekek, de még a jelenlevő felnőttek sem, hogy nem a látszat a döntő, hanem a lényeg. Nem a külső héj, hanem a mag. Jelen­téktelen külső mögött lehet elrejtve a legjobb és a legnagyobb - mint a betle­hemi szegény kisgyermekben Isten örökkévaló Fia, gazdagságának teljessé­gével. 104

Next

/
Thumbnails
Contents